a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ...

fakadt ki Kierkegaard. - Hogl egrmásba szeret egl férfi és egl nő, azt értem,
de csak a népmesékben fordul elő olyasmi, hory ,,boldogan éltek, míg meg
nem haltak".
- A londoni barátaimsem hitték el, hory jól érzem magam Constance-szal
- felelte Locke. ,,Mes a brit filozófus, hogz hódoljon a gall kakas, a gall tyúkok,
nyulak, kecskék és birkák előtt" - mondogatták gúnyosan tudós barátaim
az Inkling klubban, valahányszot tayasszal Constance-hoz indultam.
Az aprómarhák emlegetésével egyébként az állatfarmta céloztak, amelyet,
szomszéd gazdák segítségóvel, Constance évek alatt kialakított Boulogne de
Lombres-ban,
- Csodálkozom, ho$r a kis Constance-t, aki a leírásod alapján meleg szi
vű, étző asszony lehetett, épp a mechanika érdekelte * szőlközbe Descartes.
- A mechanika? Valamit fébeértesz, barátom -vá]raszolt Locke Descartesnak
- nem a mechanikát szeíette constance, hanem az ál|atokat.
- Ejnye, kedves Locke, elfelejtettem volna - íg, oescartes - hag a Medt
tatíones című munkámban bebizon7,ttottam, ho5z az állatok gépek és nincs
lelkúk. akit tehát az ál\atok érdekelnek, azt a gépek érdeklik, a te kis Constance-
odat tehát v alőjáb an a mechanika érdekelte.
-Pierre-t, ablkát, Madeleine-t, a kecskét, Sarah-t, akancát és a többieket
Constance olyannyira nem tartotta gépnek, hogl beszélgetett velük, mint
ahogl az embet abarátaival szokott, Azok pedig értették őt, szót fogadtak
neki, sőt, igényelték a társaságát, amit én felettébb különösnek találtam,
mert engem, bevallom, soha nem fiiztekbaráti érzelmek disznőhoz,|ibához,
kecskéhez vagt bárártyhoz. Én mindig csak a kutyámmal voltam közelebbi
barátságban - mondta Locke.
Egrszet beszélgettem is erről Constance-szal, és egrszerű szavakkal elmeséltem
neki, Descartes barátom, a te elgondolásaidat az állatokről és a gépekrő1.
Constance-t felháboútatta az elméIeted, amelyet, bocsáss meg, képtelen
ostobaságnak tartott, és azt mondta, eszerint a Descartes szerint bizonyára
a mennyországban sincsenek állatok, amit Constance sehogz sem tartott
ö ssze egI ezte the tőnek a ter emtő I s te n j ó s ágával.
- Hiba csúszott volna a filozófiámba? - tűnődőtt Descaítes, és megvakarta
a pudlijának az á|lát. - Lehet, hogt igazatok van, ma a nagzüzemí gazdaságokban
a szegény állatokat, akik a születósüktől avágőhídig ketrecekben
töltik egész életüket, u5lanolyan tömegtermelésben gyártják, mint az autÓka,r.,
te\evízió készülékeket vagr mobiltelefonokat, és ennek az áIlatokkalva-
1ó gépies bánásmódnak a kialakulásához, tairán én ishozzájárultam azzal a
gondolatommal, amely felháborította a te Constance-odat -
mondta Locke-
nak lehajtott fejjel Descartes.
-Látad, kedves barátom, nem az érdemeink alapján üdvözü,lünk, hanem
Isten felfoghatatlan keryelméből, ahogl ezt a mi Lutherunk meg is mondta.
Csakhogr ti, pápisták , kiátkoztátok őt ezért", és majdnem ötszáz évnek kellett
2a0