a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ...

Európa e5l másik tészén nőttem fel. Csak eszembe 1utott a sztoriről Vítéz
László, Igaz, ő inkább arról lett híres, ho$r a palacsintasúlővel az ördögör.
püfolte. A hasonlat annyiban állja meg a helyét, hogl mindkét mese hőse
hajlamos a félkegyelmű benyomását kelteni. Pedig nem azok. Csak annak
vannak megcsinálva. Mert a gzerekek azt szeretík, gondolják a felnőttek.
Részben ígl is van. Eryik országban sem etetik másként a glerekeket, csak
ilyen figurákkal, Aztán, ha felnőnek minden afonákjára fordul. Már nem sok
mulatságos dolog marad. Senki sem mondja meg, melyik nyelvet kell beszélni,
Annyi a nyelv, Annyi a nyelvnek. Nincs közös romantika, mesehős sincs
többé, De, hogr van-e helyette valami más, hogl van-e helyette valőság, az
még kérdéses,
vajon uglanaz történik a testekkel, mint a szavakkal?
Kérdezem megint. Én, mint egz glerek ismét|em Suppenkaspart (aki tényleg
nem egy bibliai figura); ,,Ich esse meine Suppe nicht. Meine Suppe esse
ich nicht."
Nekem annyira tetszett, ho$l a második mondatban csak a szőrend váItozik,
Könnyű megtanulni, mint'egz gyereknek. És ennyi már elég is, ], elmondta,
hogy ki Kaspar és én teljesen magamba fogadtam.
A nyár nas/on s/ors, giorsabb, mint az autó, amivel elébe akartunk kanyarodni.
Arrafelé sokat esett az eső, később sótétedett és hideg volt. Kívül
is, belüi is. Elindultunk, gondolván, már nem sok meglepetést íafto$at a táj:
nem sokan vannak a földön, akik ne tudnák, kik a németek, A németek tet,
tek róla, hogy beírják magukat a történetekbe, ?,z egészen egrszerű, kicsi emberi
elbeszélésekbe. Szerényebb országta vágztunk, de nem boldogtalanabbra.
olyanra, ahol a'múlt millett a jövónek is van szava.
Ezek után megérkeztünk Maglarországta. Én elmondtam J.-nek a két
mondatot a szórendvá|tozással. Attól kezdve ő ismételte őket: ,,Én nem
eszem meg a levesem. A levesemet nem eszem meg."
Atáíg.ffag t,je néha megzavarja. De ennek már semmi köze Suppenkasparhoz,
Csak hozzá és hozzám. Ae idegen nyelveinkhez. Hatfuát|épéseinkhez.
Nálunk a leves különben sem savanyú, nem úszkálnak benne káposztadarabok,
mint a bajoroknál. Na, nem mintha nem lett volna a két konyhanyelvnek
a történelemben köze egymáshoz, Csakho5l Kaspar nálunk még
kevésbé ette volna megazt a gulyáslevest, melyben a hús fele zsírcafat volt,
a felszínén vastag zsírkörök köröznek, taláIkoznak és eglbeolvadnak, mígnem
az egész lábast befedik és a napköziben osztják, Elsőtől nyolcadikig.
Kisdobosnak és úttörőnek is járt. Benne volt a tizenkét pontban, ho$l a közösség
előbbre való, mint a szení család. Ha úgy nézzik akkor is, és ha nem
úgl akkor meg nem. Márpedig ha az elveket szigorúan érte|mezzik, nincs
bocsánat, de aztán mégis lett. Nz iskola ebédlőjében a konyhás néni merte a
levest. Lehetőleg arctalanul, csak a köpenyere emlékszem és a széles csípőjére,
dohányos újaira. A köpenyén ép.polyan zsírfoltok voltak, mint az étel-
207