a kötet teljes szövege is elérhető - ME BTK Magyar Nyelv- és ...

Válla kiugrott forgóin, lihegve
Kapaszkodtak a köd-takart utak.
Száján kidólt a csend, s a ferde fényben
sziklák mutatták arcukat.
S az égőszélben végre látta őket:
az elfutőka[, megkerülteket,
halála v&es pattján születőket.
S mosolygott, mikor elvégeztetett.
XIil.
(Iézus holttestét leveszik a Keresztről és anyja ölébe teszík)
Mesélt neki. S míg símogatva, félve
ölébe vonta szép fejét,
beburkolta a g;olcs, tavasz| égbe
didergő teste szégrenét.
s ő ott feküdt csendesen és szelíden
az aW adt szav ak f ájda|ma között,
mint a legkisebb, abban a mesében,
ki glőzelmesen visszajött.
XV.
116 Á Vigiliában (190) ,,kéken'
117 A Vigiliában (190) ,,es/".
ffézus holttestét ekemettk)
Nem vérzett mál Kezéből savós homály szivátgott
s beomlott köldökéből az őwénylő hideg,
A Domb úszott feléje, s a fuldokló virágok
száján kiíeslett sáígánl'u, a rozsdás őrulet.
Csöpp anyja hullt folébe, s a buktató sötétben
az égnagt-lombú ágán a"'kék-arcú halott.
Meleg szavak lobogtak, melyeket itt az éjben,
a rányíló tavasznak már el nem mondhatott.
s mikor rádőlt a szikla és minden út beomlott;
s már csak vak árnya kéklett a rázuhant falon,
kint mondták már a kertek és suttogták a bokrok:
milesz harmadnapon!
97