Törvénytelen Avantgárd

gánügy, amit nyilván nehéz volt elhinni annak tudatában, hogy ott elôadásonként
15–20–25 ember rendszeresen megfordult.
Szintén képtelen volt arra, hogy az 1973 augusztusában Balatonbogláron
bekövetkezett eseményeket helyesen értékelje. Súlyosan elemezte az
ott történt beavatkozásokat. Úgy nyilatkozott, hogy a kápolnában tartott
kiállítások, rendezvények, elôadások mindegyike szükséges és hasznos
volt; hogy ezek az elôadások olyan jellegû megnyilvánulások voltak,
amelyre máshol nincsen mód, amelyre az embereknek, a nézôknek
szükségük van, és hogy a kápolna bezárása, ezeknek az elôadásoknak a
megszüntetése elvonja az emberektôl azoknak az új élményeknek, gondolatoknak
a lehetôségét, amit ô és mások ott elôadásaikban megpróbáltak
kinyilvánítani.
Ami a zsidó problémát illeti, Halász soha nem beszélt konkrétan zsidó
voltáról, vagy ezzel kapcsolatos mûvészi problémáiról. Néha láttam nála
zsidó könyveket, de azt hiszem, nem értette a héber írást, ezek a könyvek
csak Lajtai Pétertôl származhattak, aki a zsidó nép kultúrtörténetével,
mitológiájával, irodalmával, közeli ismeretségben és tájékozottságban
volt.
Kínai jellegû írásokat, könyveket, brosúrákat még véletlenül sem lehetett
felfedezni Halászéknál. Annál inkább megfordultak viszont a nyugati
országokból: Franciaországból, az Egyesült Államokból származó underground
publikációk. Ezek jórészt az undergroundban szokásos, házilag
készített, kis terjedelmû, folyóiratszerû brosúrák voltak, kisebb-nagyobb
irodalmi és képzômûvészeti mûvekkel tömve, és ezek valóban körbejártak
a csoporttagok között. Halász ritkán merészkedett arra, hogy felszólítsa
az embereket ezek tanulmányozására, de ez nem is nagyon volt lehetséges,
hiszen a csoporttagok jelentôs része; így pl. Kovács Miklós, Simon
Sándor nem beszéltek jól angolul, sem más nyelven nem tudtak; nemhogy
nem beszéltek jól, egyáltalán nem tudtak angolul.
Bálint István sem beszél nyelveket, egy kevés gyönge angol nyelvtudáson
kívül. Kik lettek volna tehát azok, akik el tudták volna ezeket
a publikációkat olvasni? Nyilvánvaló, hogy csak a csoporton kívül álló
elemek.
Hogy pontosan honnan kapták ezeket, arról nincs tudomásom, de feltételezem,
hogy postán érkezett egy része, ugyanis elég nagy levelezést
folytatott nyugati, fôleg nyugat-európai és észak-amerikai személyekkel,
közöttük néhány színházi producerrel, akik azzal hitegették, hogy meghívó
levelet küldenek neki fesztiválokra, vagy elôadási lehetôséget biztosítanak
egy esetleges nyugat-európai, vagy amerikai utazás esetén.
Levelezett pl. olyan, a nyugati államokban nagy nevû underground személyekkel,
mint Kenth Fridnach (sic!). 5 Magam is meglepôdtem, hogy ezek
leveleit válaszra méltatták és viszont, különbözô publikációkat küldtek,
bár meggyôzôdésem, hogy ezek értéktelenek voltak mûvészi szempontból.
Mégis a csoportban tudatosult, hogy Halásznak kapcsolatai vannak különbözô
nyugat-európai és amerikai underground alkotókkal.
Ezeknek az underground kiadványoknak akkor volt hatásuk, ha ezekhez
Halász kommentárokat fûzött, de még akkor sem különösebben, a bennük lévô
anyag nagy elvontsága miatt. Megemlítendô viszont, hogy az ifjúságról,
mint korosztályról, különösen a teenagerekrôl Halász sok alkalommal,
teljesen alaptalanul, általánosító, sommás véleményeket mondott.
Többször elhatárolta magát az olyan törekvésektôl, melyek az ifjúsággal
való foglalkozásra utalnak. Azt fejtegette – ha áttételes formában is –,
hogy ô soha nem kíván a tömegekkel, a nagy csoporttal tevékenykedni, kizárólag
az egyes személyek belsô világa, egy kis csoport mûködése érdekli.
Áttérnék akkor az egyes darabok sorrendjére és szerzôségi problémái-
5 Ken Friedman fluxusmûvész.
347