Törvénytelen Avantgárd

8 Buchmüller Éva.
9 Náthán és Tibold, 1969,
Egyetemi Színpad.
10 Kollár Marianne.
Egy második réteg a csoportban azoknak a személyeknek a rétege, akik
feltétlenül osztották az elôbbiek és különösen Halász véleményét, lényegében
minden darabban szerepeltek, de mégsem tekinthetôk abban az értelemben
hangadóknak, vagy szellemi vezéreknek, mint pl. Halász Péter,
vagy Breznyik Péter. Ide sorolhatnám Szeghô Istvánt, aki egyetemi hallgató,
elég korán távozott az együttesbôl, 1972-ben, továbbá Kovács Miklóst,
akinek bejegyzett állásáról nincs tudomásom; szociológiai felmérésekben
és azoknak gépi adatfeldolgozással való kódolásában vállalt
kisebb-nagyobb idôszaki megbízásokat. Simon Sándor szintén ehhez a réteghez
tartozik. Ô egy péküzemben dolgozott egy ideig, majd nem volt állása,
utóbb Kovács Miklóssal azonos felmérésekben dolgozott bejegyzett
foglalkozás nélkül. Továbbá Major János felesége, 8 akinek foglalkozásáról
nincs tudomásom.
A csoportnak ez a rétege nagyon határozottan Halász befolyása alatt
állt. Nem tapasztaltam volna, hogy ellenvéleményt nyilvánítottak volna
Halász megnyilatkozásaival szemben. Teljesítették azokat a feladatokat,
amelyeket a darabokban, vagy azon kívül rájuk rótt.
A csoport körül gyakran megforduló, de az elôbbinél is labilisabb tagok
köréhez számíthatjuk a következôket: Donáth Péter, korábban Bálint
Istvánnal dolgozott együtt az Egyetemi Színpadon. Egy darabot valósítottak
meg, innen van az ismeretség. 9 Néha mintegy díszlettervezôként folyt
be a csoport munkájába, így a King-Kong bábu megalkotásánál. Állásáról
nem tudok.
Laurenczi Ágnes Breznyik Péterrel került a csoportba egy rövid idôre.
Tudomásom szerint a MAFILM Trösztnél volt állásban. Laurenczi 1972 ôszén
Breznyik bizonyos darabjának megszûnésével és a személyi kapcsolatok megszûnésével
eltûnt az együttesbôl.
Dobos Emôke és Bálint felesége 10 szintén gyakran feltûnt az együttesben.
Dobos Emôke a Budapesti Közlekedési Vállalat pszichológiai laboratóriumában,
késôbb pedig az Országos Ideggyógyászati Intézet lipótmezei
gyógyintézetében dolgozott pszichológusként. Ôróla úgy tudom, hogy mindig
volt bejegyzett állása, és a csoportba csak emellett, feladatainak
teljesítésével, alkalmanként járt el.
Ugyanez mondható el Bálint feleségérôl, aki a Rádióban zenei munkatársként,
a csoport tevékenységének egész ideje alatt folyamatosan mûködött,
és tudomásom szerint mûsoraival jelentôs sikereket is ért el.
Ônáluk tehát elmondhatjuk, hogy - míg a csoporton belül részt vettek
kisebb feladatok végrehajtásában, az elôadások során közremûködtek,
ugyanakkor más területen, mondhatjuk azt, kettôs módon eleget tettek
feladataiknak és társadalmi szempontból értékes tevékenységet is végeztek.
Az együttes pénzügyi rendszerérôl sokféle hír keringett az avantgarde
berkekben; kommunaszerû alakulatnak tartották, ahol minden pénz közös.
Ez a hiedelem korántsem felel meg a valóságnak.
Halász az elôadások egy részén perselyt helyezett el, ahová a nézôk
közül többen 10–20–50 Ft-os bankjegyeket, vagy akár aprópénzt dobtak be.
Ezek az összegek valóban egyfajta közös kasszába kerültek összegyûjtésre,
de valójában senki nem ellenôrizte, hogy ezeket Halász saját céljaira
költi-e el, vagy valóban a darabok kellékeit vásárolja meg belôle.
Voltak tényleg olyan esetek, amikor a darabokhoz apróbb cikkeket vásárolni
kellett. Közelebbrôl nem volt belátásom abba, hogy ez a kassza hogy
mûködik, mert Halász ezt is, mint minden mást, négyszemközti beszélgetéseken
közölte, vagy nem közölte. Itt hadd jegyezzem meg, hogy volt egyfajta
konspirációs légkör a tagok között egymás ellen is. Halász nagyon
vigyázott arra, hogy ne legyen minden tudott, még a csoporton belül sem.
Amit az egyik ember tudott, sokszor meggondolta, hogy elmondja-e egy má-
350