Törvénytelen Avantgárd

2 A Labirintus, 1971.
január, 60 perc. Írta Bálint
István, rendezte Halász Péter,
zene ifj. Kurtág György.
A játékban a társulat minden
tagja szerepelt. (Forrás:
A Kassák Színház kronológiája.
AL 11, 41–44. o.)
Vallási jellegû gondolatok elôbukkantak a csoportban. Így Lajtai Péter
alkalmanként beszélt vallásos tárgyú könyvekrôl, ezek az ókori vallásoktól
egészen az indiai, keleti vallásokig terjedtek. Elôfordult a
hinduizmus, zen-buddhizmus, buddhizmus megemlítése. Az a tény azonban,
hogy a csoportból többen – Lajtai Péter, magam is – olvastunk ilyen értelmû
írásokat, cikkeket, könyvek részleteit; ez nem jelenti azt, hogy a
vallásos gondolat valóban áthatotta volna a csoportot.
Elsôsorban Breznyik és Halász voltak azok, akik semmilyen formában nem
tették magukévá ezeket, de túl az ô személyes hatásukon, a vallásos gondolatok
egyetlen darabban sem jelentek meg, nem váltak közösségképzô erôvé,
azokról nem folytak a csoport egészét igénybevevô közös viták, nem
érdekelték egyszerûen a tagság jórészét.
1972 augusztusában került sor a surányi táborozásra. Itt néhány napig
tartózkodott a csoport, elég sok külsô ember is megfordult, teljesen azonos
összetételben az elôadások nézôivel. A surányi tábort néhány nap után
a rendôri és tanácsi szervek vad-campingezés címen feloszlatták, de mégis
egy alkalommal visszatért a csoport ugyanarra a terepre. Ekkor egy korábbi
terv valósult meg, már régebben szó volt arról, hogy valami elôadást
mozgófilmre is vegyék, ne csak fényképezzék. Végül a Balázs Béla
Stúdióban sikerült keretet és eszközöket (kamerákat) biztosítani, és a
filmet tudomásom szerint két napon át is forgatták. Ezek közül az egyik
napnak voltam tanúja. A film ügyében néhány nappal, vagy egy héttel a
forgatás után Lajtai és Grünwalszki [Grunwalsky Ferenc – S. E.] a filmezés,
a filmfelvétel irányítója között egy személyes vita támadt. Grunwalsky
egy nagyobb tervbe akarta beilleszteni az együttessel kapcsolatos anyagot,
amelynek Szekták lett volna a címe. Lajtai mereven elutasította ezt,
nem akarta sem azt, hogy Szekta név alatt szerepeljen a csoport, sem pedig,
hogy egy nagyobb, több más csoportot befogadó film részeként álljon
az, amit Surányban felvettek. Ezért az egész filmanyag csupán csonkán maradt,
javarészét a Labirintus, 2 Kurtz Adolf és más daraboknak a terepen
felvett változatai tették ki. Ebben a csonka formában is levetítették
azonban többször is Halász lakásán.
A filmezésen kívül az elôadásokon nem egyszer történt fényképezés, azt
lehetne mondani, hogy minden új darabnál, vagy többé-kevésbé új darabnál
volt fényképezés. A fényképeket Halász gondosan összegyûjtötte.
Áttérve a balatonboglári eseményekre: a balatonboglári kápolna ügye
Galántai György nevéhez fûzôdik. Az ô személyét egy ellentmondásos figurának
tartom. Azt hiszem, hogy az elsô években a kápolnában rendezett
kiállítások, elôadások, szavalások aligha lépték túl bármilyen hivatalos
kiállítás kereteit, ha csak annál rosszabbak nem voltak. Ezekben
az idôkben újságcikkek is és kritikák is jelentek meg rendszeresen.
1972-ben és 1973-ban vált a kápolna az olyan kiállítók mintegy gyûjtôhelyévé,
akik semmilyen más helyen nem tudták képzômûvészeti alkotásaikat
a kiállítások zsûrijével elfogadtatni, s ami ezzel egyet jelent,
a magyarországi neoavantgarde egyfajta gyûjtôhelyévé is vált a kápolna.
Mind 1972-ben, mind 1973-ban több kiállítás váltotta egymást. Ezeken
a kiállításokon hagyományos képzômûvészeti alkotások – festmények,
szobrok – is voltak, de elôfordultak az ún. koncept art tárgyai, illetve
szövegei.
Jellemzô volt a kiállításokra az a tény, hogy mind a bel-, mind a külföldi
kiállítók (az utóbbiaktól postán érkeztek) koncept art, vagy más
képzômûvészeti tárgyak alkotásai lényegében értékelés nélkül kerültek a
falakra és általában olyan vélemény alakult ki, hogy nem fontos, hogy
milyen szintûek a kiállított tárgyak, nem fontos, hogy mit mondanak, csak
az, hogy ami itt a kápolnában van kiállítva, az biztosan elkülönül mindat-
354