Törvénytelen Avantgárd

6 Felkészülés meghatározatlan
idejû együttlétre,
1972 szeptembere. (Forrás:
A Kassák Színház kronológiája.
AL 11, 41–44. o.)
ra. Eleinte a darabok szerzôje egyértelmûbben megjelölhetô volt. A korai
darabokat most figyelmen kívül hagyva, a „Skanzen gyilkosai” szerzôiként
Halász, Bálint és Lajtai voltak megjelölve. A Bohóc-jelenetek
Bálint István mûve. Az, hogy ez nem közös alkotás, a csoport tagjaiban
visszatetszést is keltett, és több alkalommal visszalépésnek minôsítették
ennek az elôre megírt voltát. A Breznyik-darabok, mint címük, illetve
címtelenségük is mutatja, teljes egészében Breznyik Péter mûvei, így
a ’72 februárjában és a ’73. június 2-án bemutatott hosszú akciósorozatok;
a Piros babák lényegében Halász mûve, Lajtai ötleteit felhasználta
távollétében is. A Lepedô 6 szintén Halász koncepciója, míg a King-Kong
ismét közös alkotásnak tekinthetô, amiben többé-kevésbé Halász Péter,
Breznyik, Donáth Péter ötletei keveredtek.
Az elôadások helye az 1972. január 23-a utáni idôben túlnyomórészt Halász
Dohány utcai lakása volt. 1972. februártól októberig számos közintézményben
is játszott az együttes, így a Csepeli Munkás Otthonban, a Török
Pál utcai pinceszínházban, a Színmûvészeti Fôiskola KISZ klubjában
és más helyeken. Ezek az elôadások késôbb megszûntek.
Helyükbe a surányi és balatonboglári, félig-meddig szabadtéri elôadások,
illetve Boglár esetében a kápolnában megtartott elôadások léptek.
Esetenként másutt is tartottak egy-egy elôadást, így pl. 1972 elején Konrád
György lakásán. Ezeket az elôadásokat Halász Péter szervezte.
Elemezve az egyes darabok politikai jelentôségét, elmondható, hogy
minden darabnál legfeljebb áttételesen nyilvánult meg politikai mondanivaló.
Halász gondosan törekedett arra, hogy semmilyen világos politikai
célzás ne történjék. Amikor Szentjóby Tamás és mások arra figyelmeztették,
hogy a nézôknek világos politikai programot kellene
nyújtania, hevesen ellenkezett, és azt mondta, hogy ez neki soha nem
volt célja. Ennek ellenére morális vonatkozásokban az életstílus, az
életformát befolyásoló és ilyen értelemben politikai hatásokat több darab
tartalmazott.
A Skanzen gyilkosaiban pl. kifejezôdik az apa és fiú viszonyának egyfajta
kritikája, a hagyományos nevelésnek egy kritikája, de kétséges,
hogy a közönség abban a meglehetôsen zavaros formában, ahogy ez megnyilvánul,
képes-e felfogni ezt a tartalmat. A Bohóc-jelenetek elején bizonyos
tiltakozás érezhetô, itt sincs azonban kifejezve, hogy ez a tiltakozás
milyen jellegû. Két szereplô öngyilkosságot követ el a szerep szerint
a borsószem miatt, amely a két matracon keresztül is érzôdik. Azonban
rendkívül téves volna azt hinnünk, hogy ez valami aktuálpolitikai célzás
akart lenni, amikor tudjuk azt, hogy a darab alkotása során mind Bálint
Istvánt az írás közben, mind a megvalósítás során Halász Pétert elsôsorban
pszichés, sôt pszichoanalitikai meggondolások motiválták; sokkal
inkább a szorongásokról, egyfajta elégedetlenségrôl van szó.
Nehéz volna konkrét politikai utalást találni Breznyik darabjaiban, a
Piros babákban, vagy a King-Kongban. Kétségtelen viszont, hogy a csoport
mûködése a nézôkben egyértelmûen egyfajta társadalmon kívüliség szuggesztióját
kelthette. A csoport még akkor is, ha nem állt valójában a társadalmon
kívül, hiszen egyes tagjai dolgoztak, azt az illúziót keltette,
hogy itt emberek teljesen önmaguktól, társadalomtól függetlenül, arra
egyáltalán nem támaszkodva, egy közösséget hoznak létre. Hogy ez a közösség
a társadalomtól függetlenül képes anyagi, szellemi létét fenntartani;
ezt a vonatkozást Halász több alkalommal szóban is elemezte. Kitért
arra, hogy a darabok alkotása, a csoport egész életmódja más, mint azt a
társadalomban a nézôk megfigyelhetik. Új viselkedés-mintákat mutat fel.
Halász elítélte azokat, akik bekapcsolódnak a társadalmi össztermelésbe,
annak ellenére, hogy idônként – fôként anyagi okokból – önmaga is hoz-
348