Törvénytelen Avantgárd

nem tet te meg, ez ak kor de rült ki, ami kor haj na li fél öt kor fent rôl a ká pol ná ból hal lat -
szó dur va üvöl tö zés re éb red tem: „éb resz tô”, „disz nók”, „fog ja be a po fá ját”, „adj egy po -
font ne ki”, „üsd le” stb. A po font Ha rasz ti Mik lós kap ta vá la szul jo gi is me re tei re. Ez már
nem a mo ra lis ta „Hor gá szok” 26 szín há za volt, ha nem a „Va ká ció” fe dô ne vû im mo ra lis -
ta rend ôr sé gi ak ció. A sze rep osz tás: öt rend ôrjár ôr tar tot ta az éb resz tôt, ké sôbb jött még
két ci vil nyo mo zó és az ôr nagy, más szó val „a kar nagy”.
Bo csá nat, de még har minc év múl tán is ne he zen és szo ron gás sal gon do lok er re a „hap -
pe nin gre”, ezért nem tu dok és nem is aka rok más ként be szél ni ró la, mint egy faj ta kul -
tu rá lis ha tár eset rôl. Volt ben ne va la mi lyen ószö vet sé gi bor za lom, mint a bet le he mi gyer -
mek gyil kos ság ban. Mol nár V. Jó zsef nem vé let le nül érez te úgy, hogy sza kra li zál ni kell a
te ret, mert ez a hap pe ning és ami még ezután kö vet ke zett, va ló ban de sza kra li zál ta a ká -
pol nát. A „kar nagy” megér ke zé se után a hang nem meg vál to zott. Nem le he tett tud ni,
hogy ez a for du lat egy dra ma tur giai fo gás vagy csak a mû faj ter mé sze tes jel lem zô je volt.
Az öt „im mo ra lis ta jár ôr” már ko ráb ban össze szed te a ká pol ná ban al vó ven dé geim tôl a
sze mé lyi iga zol vá nyai kat, és eze ket ke zé ben tart va ér ke zett le a „kar nagy” a krip ta zárt
vas rács aj ta ja elé. Ezt megelô zôen az „im mo ra lis ta jár ôrök” kö zül ket ten már má sod szor
pró bál koz tak a „mû vész úr, ha itt van, jöj jön ki” be kiál tás sal ki csa lo gat ni a – hir te len al -
vó he lyem bôl rej tek he lyem mé vál to zott – krip tá ból. Miu tán a hap pe ning kö zön sé ges, fa -
ra gat lan be ve ze tô je ta nács ta lan ná tett an nak el dön té sé ben, hogy mennyi re kell ne kem
eb ben részt ven nem, nem vá la szol tam. Elôbb a la ka tok ki nyi tá sá val pró bál koz tak, ami
nem járt si ker rel, majd az aj tó el tá vo lí tá sá ról kezd tek ta nács koz ni. Ek kor je lent meg a
„kar nagy”. Mint aki biz to san tud ja, hogy ott va gyok, és mint aki csak ne kem akar se gí -
te ni, ba rát sá gos, em be ri han gon meg kért, hogy néz zem meg a ná la lé vô sze mé lyi iga zol -
vá nyo kat, nincs-e kö zöt tük va la ki, akit nem is me rek. Igye ke zett meg gyôz ni ar ról, hogy
nem en gem akar nak zak lat ni, ha nem ép pen el len ke zô leg, meg akar nak vé de ni a csa var -
gók tól és a bû nö zôk tôl, ezért fon tos, hogy iga zol jam az iga zol vá nyok tu laj do no sait. A „kar -
nagy” mo no lóg ja után elô lép tem rej tek he lyem rôl, és a zárt vas rá cson ke resz tül be szél -
tünk. A la ka to kat csak azután nyi tot tam ki, miu tán „vé dô an gya laim” el men tek. Min den
sze rep lô rôl el mond tam, hogy ki cso da és hogy mennyi re ér té kes tag ja a tár sa da lom nak.
Az „al- kar nagy” min dent gon do san fel jegy zett. Ma gam is meg le pôd tem, hogy min den -
ki rôl tud tam jót mon da ni, és még csak vé let le nül sem akadt olyan sze mély, akit nem is -
mer tem. Meg le pô az is, hogy a „kar nagy” azóta is mert té vált tit kos je len té sé ben csak
ennyi az igaz ság: „…megál la pí tot tuk, hogy a je len lévô sze mé lyek va la mennyien is ko lá -
zott em be rek […]. Vé le mé nyem sze rint tün te tô leg csi nál ják mindezt, […] az ilyen fog -
lal ko zá sú, ta nult em be rek nem él het nek így” (apple 106. dok.).
A „hap pe nin gek te ré nek” egy má sik, mû vé sze ti jel le gû ese mé nye a Ba rát sá gos bá nás -
mód cí mû együtt lét volt. A mo ra li tás nak egy má sik né zô pont já ból egy faj ta szem be sü lés
és/vagy szem be sí tés zaj lott, tar tal mát két rö vid idé zet tel il luszt rál nám, mint ha to vább ra
is a me ta fo ri kus Bí ró sá gon len nénk.
26 A Ha lász Pé ter rôl és
szín há zá ról a BM-ben nyi -
tott III/III-as cso port dosszié
el ne ve zé se.
Naj má nyi Lász ló: „Szé ken ülök az Ön kö ze lé ben / Ha kér dez tô lem va la mit, én vá la szo lok Ön nek / Mi jo go sít fel
er re? / Ta lán a szék? / Vagy a ket tônk kö zel sé ge? / Vagy a ket tônk tá vol sá ga? / Vagy az Ön kér dé se? / Vagy az
én el ha tá ro zá som? / Vagy egy le hetô ség? / Vagy az én ké pes sé geim? / Vagy az Ön ké pes sé gei? / Ha nem vá la -
szol nék, se gítséget ta gad nék meg? / Ha nem vá la szol nék, csök ken ne az ön be csü lé sem? / Ha rosszat vá la szol nék,
se gít sé get ta gad nék meg? / Ha rosszat vá la szol nék, csök ken ne az ön be csü lé sem?” 27
Ha jas Ti bor: „Is mer nem kell az ér de kei met; most azon nal em lé kez zek vissza a je len re. Pró bál jam meg át húz ni
a szá mí tá sai mat. Ránt sam ki a ta lajt a lá bam alól. Komp ro mit tál jam ma ga mat. Ne hagy jak idôt ma gam nak a vé de -
ke zés re. Ne vár jak ma gam tól jó in du la tot. Le gyek há lát lan ma gam iránt. Ás sam alá az ön be csü lé se met. Örö mö met,
bá na to mat ne osszam meg ma gam mal. Ter jesszek ma gam ról rá gal ma kat. Zár kóz zam el a prob lé máim meg fon to -
lá sa elôl. Ké tel ked jek az ôszin te sé gem ben.” 28
27 Részlet Naj má nyi Lász ló
Ba rát sá gos bá nás mód címû,
Ba la ton bog lá ron elôadott
da rab já ból. (Közölve: AL 5,
1983, 52–55. o.)
28 Részlet Ha jas Ti bor
Szabadság-ipa ri adás,
IV. csa tor na cí mû írá sá ból.
(Kö zöl ve: AL 10,
1984–1985, 28–29. o.)
81