Törvénytelen Avantgárd

129.
1 Feljegyzés Aczél Györgynek.
Feljegyzés
A Heppening (sic!) a kriptában címû cikkel kapcsolatban 1
2 Galántai György nonfiguratív,
növényi motívumokat
idézô grafikája, a Madaras
változatok (1971) nyomatának
egy lapja, amelyen
Szabó bekarikázta az
említett részeket.
3 1966-tól kezdve folyamatosan
feltörték a kriptát.
Az áldatlan állapotok megnyugtató
rendezésére
Galántai több ízben eredménytelenül
végzôdô tárgyalásokat
kezdeményezett
a családtagokkal
( 10. dok.).
1. A cikk megjelenése után, december 17-én délelôtt felhívott Kertész
Gyula (telefonszáma: 135–090), s elmondta, hogy két évvel ezelôtt Galántaitól
reklámmal kapcsolatos „aláfestô részt” kért grafikai megoldásban.
Több példányt kapott is Galántaitól, neki akkor nem tûnt fel,
csak késôbb, hogy horogkeresztes emblémákat is tartalmaz a grafika,
így illesztette össze Galántai. A grafikák mindegyike alá van írva,
1971-bôl. Ezekrôl fénymásolatot készítettem. 2
2. Telefonált Körmendi Jánosné, aki elmondta, hogy a kripta az ô férjének
a családi tulajdona, ahol két évvel ezelôtt még a férjének az édesapja
is ott feküdt, legalábbis a csontmaradványok, koporsómaradványok.
A kripta ajtaja be volt zárva. „A Galántai tôlem is mindenáron írásban
akarta kicsikarni a kripta használati jogát – mondta. Ezt nem
kapta meg… Erre gondolt egyet, és önkényesen kibontotta…” 3 Elmondta,
hogy a kápolna körül lévô ötszáz négyszögöles telekrész is a családé,
telekkönyvileg nincs teljesen tisztázva ma sem a tulajdonjog, ôk nagyon
szívesen a tanács rendelkezésére bocsátják. Javasoltam, forduljanak
a tanácshoz.
3. Felhívott telefonon Lengyel Józsefné, a XIV. kerületi Tanács népmûvelési
csoport vezetôje, és elmondta, milyen hercehurcát élt át Halász
Péterrel kapcsolatban, akinek a csoportja korábban az ô kerületükben
mûködött, s akitôl Lengyelné megvonta a mûködési lehetôséget. Közölte,
hogy a Népmûvelési Intézettôl azóta is újra és újra rá akarták
tukmálni Halász Pétert: miért nem ad a számára fellépési lehetôséget,
mert – állítólag – így könnyebben lehetne ellenôrizni.
3. Elmondta, hogy legutóbb, két héttel ezelôtt ismét szóltak a Népmûvelési
Intézettôl: miért nem adnak fellépési lehetôségét Halász Péternek?
Nevet nem jelölt meg.
4. Felhívtam Vitányi Ivánt, az intézet igazgatóját, és elmondtam neki,
hogy adatgyûjtés során több alkalommal találkoztam a Népmûvelési Intézet
emlegetésével, mint olyan állami intézménnyel, amely szinte hiteles
pecsétet ad sok, a Galántai körül tömörült ember különös tevékenységére.
Így például maga Galántai mondta ottjártamkor, hogy Halász
Péternek a Népmûvelési Intézettôl van valamilyen papírja. Tehát „törvényes”
mindenfajta mûködése…
3. Elmondtam Vitányinak, hogy lojálisan akartam eljárni, és ezért nem
említettem a cikkben a Népmûvelési Intézet – enyhén különös – szerepét.
Ô közölte, hogy másfél évvel ezelôtt foglalkozott Halász Péter
dolgaival, és akkor neki az volt az álláspontja, hogy Halásznak színpadot
kellene adni, mert így lehet ellenôrizni. De mivel a pártban akkor
más vélemény volt, elállt a dolgoktól. Járt ugyan még Balatonbogláron,
de aztán azzal sem foglalkozott tovább. Vagyis: azóta nem
foglalkozott Halász Péter dolgaival – hangsúlyozta. Lehetséges, hogy
az emberei közül valakihez csak most jutott el az ô akkori álláspontja,
de hát ô „nem tud felelôsséget vállalni” az embereiért minden esetben.
„Még magamért sem tudok, nemhogy másokért.”
3. Én mindazt elhittem, amit Vitányi mondott, és megnyugodtam abban,
hogy ô a munkatársainál a történtek után még inkább érvényesíteni fogja
a politikai követelményeket.
5. December 18-án felhívtam Lengyelnét, és elmondtam neki, mit közölt velem
Vitányi.
362