Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A MAGYAR TŐVÉGHANGZÓK 271
Pénzes (12); Pereches 1434; Peres- (5); Pernyes 1459; Pinthes s vált.
(4); Pipes 1435; Peremes 1451; Reges 1401; Bezeges 1477; #e&es s
vált. (9); Se^cs 1402; Selmekes 1467; Sykeres- (2); ü helyét é'ooö foglalta el, az e helyébe
azonban ö nem lépett. Valószínűnek tarthatjuk azt is, hogy nyilt e
hangzós szavaink egy részében az e szintén é'-re megy vissza, s így
az itt már igen korán mutatkozó illeszkedés nagyrészt középzártságú
hang illeszkedése lehetett, melyet csak később váltott fel a
nyilthangzós. Ilyen illeszkedés van pl. a következő esetekben: fuegnes,
Scekeres, Kuteles, ezes, Feles stb.
Eredeti hosszú magánhangzó esetében s néha a i;-tövek után
már okleveleink korában sincs tővéghangzó. Pl. fywsberek 1299;
Bws 1402; Buus 1408.
Kódexeink korában o, e, ö fordul elő leggyakrabban -s képző
előtt. Sok tőszón kívül ezt a hangot találjuk -at, -et után, pl. akaratos
Ers.-k. III. 360; kéllemetéf- Bécsi-k. I. 51; -ság, -ség után, pl.
tyztafagos Jókai-k. r 2; o fordul elő több esetben mai a helyén is;
példák: alkolmos Ers.-k. I. 156; farkofok Weszpr.-k. I. 65; kofalos
Bécsi-k. II. 162; hazos Érdy-k. 149; magof- Ap.-k. II. 136; Weszpr.-k.
I. 15; nayoffag- Jókai-k. 121; uyayof- Péld.-k. III. 79; tarfof- Corn.-k.
263; Dom.-k. 39. (Később előforduló eseteket 1. TMNy. 285.) Az ö-zés
a következő szavakban fordul elő kódexeink korában: berof- Erdy-k.
131; betegof- Érdy-k. 372; bynof- Czech-k. 6; bűnös Debr.-k. III.
488; bonos Winkl.-k. I. 121; bidos Nád.-k. 65; bwdos Sánd.-k. 40;
bizos Debr.-k. II. 276; dizos Debr.-k. III. 400; dogof Debr.-k. I. 96;
dihos Debr.-k. II. 311; dwhof- Batthy.-k. 208; egyenos Sánd.-k. 17;
eggofolt Ap.-k. I. 61; eekős Czech-k. 166; elof Debr.-k. I. 61; erdomof-
Guary-k. 121; dyczeretof Czech.-k. 39; ezvftof- Döbr.-k. 127;
fegiuerof Debr.-k. I. 84; fenof- Czech.-k. 33; gogős Guary-k. 27;