Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

330 TOLNAI VILMOS
szükségét. Ezért az írók az ókortól fogva jogosultnak tartják a
nyelv bővítését, új szók alkotását: „Licuit semperque licebit...
producere nomen". (HORATIUS, Ars. poet. 48). De érzik ezt az újítás
ellenzői is. Nálunk a neológiának olyan makacs ellenfele, mint a
Debreceni Grammatika is megengedi: „Az új Szók' tsinálása nem
tilalmas, sőt hasznos és kellő" (El. XIX.) s az utolsó nyelvújítási
harcok ortológus bajnoka SZARVAS GÁBOR is ezt mondja. — Minden
író egyszersmind nyelvújító is, s a nyelvújítás történetének mérföldkövei
írók nevei.
13. Külső nyelvi okok. Idegen nyelv uralma. Az
előbbiekben azt az okot fejtegettük, mely mintegy az irodalom
fejlődésének hatása alatt magából a nyelvből fakad. De lehet a
nyelvújításnak ösztönzője valamely idegen nyelv hatása is. Ilyen
mindenekelőtt egy idegen nyelv uralma a másik fölött. Európaszerte
századokon át a latin nyelv volt az, mely mint az egyház
s az állam hivatalos nyelve s a magasabb műveltség hordozója,
útját állotta a nemzeti nyelvek szabad kifejlődésének. A latin nyelv
mindenhatóságát azután rendszerint nem a nemzeti nyelv közvetlen
érvényesülése váltotta fel, hanem egy más, előbb önállóságra
jutott nyelv tekintélye. így Angliában sokáig a francia volt
az udvar s a főnemesség nyelve; ugyancsak Német-, Orosz- és
Lengyelországban is; Finnországban sokáig a svéd nyelv uralma
nyomta le a hazainak fejlődését. Nálunk a latint a német váltotta
lel, osztozott vele a művelt társalgásban a francia, sőt az angol is.
Az idegen járom alól való felszabadulásra való törekvésnek első
jelei rendszerint a nyelvben mutatkoznak. A nemzetek az idegen
helyébe a maguk nyelvét teszik. Ennek a törekvésnek az eredménye
főképpen a nyelvtisztítás (purizmus), mely a nyelvet
az idegen elemektől akarja megszabadítani; ez a dolog természete
szerint nyelvbővítéssel is jár.
14. Fordítás. Más természetű az idegen nyelv hatása, mikor
szellemi termékeinek más nyelvbe való átviteléről, fordításáról
van szó. Nincsen két olyan nyelv, mely szókészletének mennyiségében
és minőségében, nyelvtanának alakkészletében, szó- és mondatfűzésében,
a jelentésen kívül a szó hangalakjához tapadó hangulatban
teljesen egyezzék; ennélfogva a tökéletes fordítás, vagyis a&
eredeti szöveg teljes tartalmi, alaki és hangulati hűsége a fordításban
teljesen el nem érhető s többé-kevésbbé csak megközelítő
törekvés marad. A jó fordító súlyos küzdelmet vív az átadó