Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

336 TOLNAI VILMOS
nyosnak vallott felfogása a nyelvről. Majd az emberi elme zártl
kész, befejezett termékének tekinti, majd egyre fejlődő, a gyermek-,
ifjú- és férfikor változásain átmenő szervezetnek, mely végül el is
aggulhat, ki is múlhat. A XVIII. század tudós nyelvbúvára holt
nyelvek merev rámájára vonja az élő nyelvet. A klasszikus latinság
grammatikája a szilárd alap, melyen minden nyelv grammatikájának
föl kell épülDie; a biblia szent nyelvéből, az ó-héberből leszűrt
gyök-elmélet az etimológia minden titkát nyitó kulcs. Hozzájáru,
még a racionalizmus századának az a meggyőződése, hogy a mindenható
ész logikája kordában tartja a nyelv rakoncátlan elemeit
is. így lesz akárhány szigorú nyelvtudós, aki elutasítja magától az
újítás sokféle módját, a nyelvszabályozás, nyelvjavítás cégére alatt
maga is újítóvá. Már a XVII. században, GELEJI KATONA ISTVÁN is
logikát akar belevinni a nyelvi jelenségekbe, akárhány papiroson
maradt alkotásának ez a forrása. A szendergő, alvó és holt gyökök
feltámasztása ADÁMI kísérletei után még a szigorú Debreczeni Grammatika,
s az ADELUNG tanításán növekedett VERSEGHY szerint is helyes
és szabad; a tudósok csak a mértékben térnek el egymástól, egyik
kevesebbet, másik többet engedélyez. Az eredmény azután az, hogy
az iskolázatlan újítók legfurcsább alkotásai is követelik a helyesség
fémjelzését; a nyelvhaszuálat szeszélye pedig sokszor meg is
adja nekik azt, amit a szabályosan keletkezett termékektől akárhányszor
megtagad. A nyelvújítás tudományos elméleten alapuló
munkásságát tűzte ki célul SZARVAS GÁBOR is, ki nem elégedett meg
a hibák megjelölésével, hanem meglévő anyag hiján feladatának
tartotta a hibásak pótlására jó új szók alkotását is. Ezért 1875
elejétől ,uyelvjavító tanácskozásokat', ,nyelvtisztító társaságot' szervezett,
amelyekben minden ügybarát részt vehetett. Az új szók
alkotása „szigorúan nyelvünk törvényeinek szellemében" történt. 1 )
Az eredményt: a hibáztatott s a helyét pótló helyes szót magyarázó
fejtegetéssel együtt a Nyelvőrben közzétette. Az ortológia e
fellépését a neológia hívei kihívásnak tekintették s a maguk elveit
is pontokba foglalván hadat, üzentek. Ez a második nyelvújítási harc,
mely főleg 1875—76-ban folyt az Akadémiában, a Nyelvőrben, a
Budapesti Szemlében; segédhadak is csatlakoztak, kivált a neológia
felén, a Vasárnapi Újság és a Fővárosi Lapok. A nyelvújítás, különösen
a szócsinálás egynéhány esztendeig megint közérdekű tárgy
! j Nyr. IV, 1, 49—50.