Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A MAGYAR TŐVÉGHANGZÓK 283
hosszú magánhangzós tövek után; a mai népnyelvben egyes t;-tövek
után is hiányzik néha. (esőz-, kőz-; vö. még tetéz-, tetőz-, szomjuz-ik
MTsz.) A tővéghangzó hiányzásában ma is gyakori az ingadozás;
így pl. Heves m.-ben: vérzem, vérzé'd, vérzi, vérézük, vérezitek,
vérezik v. vérzik, vérezzen stb. (NyF. XVI. 21.) A tővéghangzók
minőségi váltakozása egyes esetekben itt is jelentéselkülönülést
okozott; pl. gunároz co gunaraz, kanáloz °° kanalaz, sugároz sugaraz
(VADNAY : Hangolv. 78).
Az -l képzőnél a tővéghangzó fejlődése a nyiltsági fok szempontjából
hasonló a -z képzőnél előforduló esetekhez, csakhogy a
tővéghangzó hiányzása itt még gyakoribb s az ingadozás még
nagyobb, úgyhogy az esetek nagy részében a tővéghangzónak
újonnan való fölvételéről lehet szó.
A zárt hangot megőrizték a következő példák: Michileu
,méhelő< 1211; abrazwl- Érs.-k. III. 326; bevytwl- Szék.-k. VI. 367,
370; bevytul- uo. 367; bevytvl- uo. 367; bwitwl- Virg.-k. 90; bwytwl-
Virg.-k. 30; meg chufvl- Göm.-k. IV. 15; orzagwl Winkl.-k. III. 357;
tiztwl- Virg.-k. 68.
Példák o-val: cofol- Tih.-k. 123; ezokol- Batthy.-k. 408; §azol-
Münch.-k. 165; gondol- Jók.-k. 4; iatekol- Szék.-k. II. 238; orzfagol
Jók.-k. 100; pavazol- Dom.-k. 63; imranezol- Jók.-k. 5; fipol- Erdy-k.
499; tanaezol- Erdy-k. 215; tanezol- Sánd.-k. 16; tytkol- Horv.-k.
106; -toluayol- Jók.-k. 104; vádol Debr.-k. I. 218; warafol Erdy-k. 66.
— beytevl- Dom.-k. 159; bőitől- Debr.-k. I. 14; Utol- Tih.-k. 9;
beuhtevl- Corn.-k. 123; bivől- Döbr.-k. 121; bevől- Döbr.-k. 124;
enekől- Debr.-k. I. 85; enokől- Kaz.-k. I. 18; fystöl- 1544, OklSz.;
hytol- Kriszt.-é. 4; kereztol- Debr.-k. I. 5; kőrbztől Debr.-k. I. 113;
keroztől Debr.-k. I. 192 ; kertől- Debr.-k. V. 596 ; kőnokől- Kriszt.-é. 7 ;
kőzöl- Batthy.-k. 52; kürtői- Nád.-k. 246; kyrtől- Winkl.-k. I. 198;
meertekől- Érdy-k. 657; pecetől- Debr.-k. I. 123; por föl- Érdy-k. 465;
rendől- Debr.-k. I. 127; rejtői- Érdy-k. 575; zentől- Debr.-k. I. 21;
tíztől- Debr.-k. I. 49; űduőzől Bécsi-k. II. 269; (mai e helyén) delől-
Tih.-k. 187; őlől- Bécsi-k. II. 266. Ez esetek rendszerint e jelöléssel
is előfordulnak, sőt e lehet mai ö helyén is; pl. beitel- Lobk.-k. III.
231; beytel- Lobk.-k. I. 193, 194, 298; Jók.-k. 26; Érdy-k. 127;
Érs.-k. I. 538; Lányi-k. III. 238; Thewr.-k. I. 53; Beytel Lobk.-k. I.
194, 327; bevhtel MargL. 15*; Péld.-k. I. 29; bőytel- Érs.-k. 338*;
behtel- Péld.-k. I. 35; bevtel- Szék.-k. VI. 367; bwytel- Érs.-k. II.
556; kyrthel- Érs.-k. I. 142; kwrtel- Keszth.-k. 213; fyftel- Corn.-k.
366; Kwrtel- Kules.-k. 292; perel- Érdy-k. 298; iduezel- Bod.-k. 2;
Horv.-k. 182; jdaezel- MargL. 20.
Nyilt a, e az eddigiekhez hasonló esetekben fordul elő. XIII. sz.:
Vklel- 1282; vklel- 1292; wklel- ÓMS.; telel- 1269, 1287. XV. sz.:
eklel- BesztSzj.; miuel- SchlSzj.; adatok kódexeink korából: talpal
1545; vafal- Nád.-k. 548; (mai o helyén) parancal- Tel.-k. I. 83;
parancsai- Weszpr.-k. I. 56; paranchal- Keszth.-k. 335; — kedvel-
Dom.-k. 300; nehezei- Münch.-k. 63; öklel- Debr.-k. I. 217; őlel-
Érdy-k. 379; zegelet- Döbr.-k. 300. A zólddellew Csem.-t. 5a, zóldellew
9a féle alakokban a nyilt hang az alapszó melléknév voltával áll
összefüggésben.
A tővéghangzó megléte vagy hiánya tekintetében nagy az