Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A MAGYAR TÖVÉGHANGZÓK 409
VI.
Több tekintetben eltérő fejlődést mutat a tárgyrag előtti tővéghangzó.
Itt ugyanis a hangzó kiesése nem oly régi, mint a középfok
vagy a d kicsinyítő képző esetében, hanem régi emlékeink tanúsága
szerint nagyrészt újabb analógiás fejlődés.
A HB.-ben ugyanis kétszer is előfordul a halalut szó, melyben
tehát l után még megvan a hangzó. Az adamut, paradísumut, vermut
szavakban az u, ü későbbi o, e, ö helyett áll, az angelcut, fzentukut,
ifemucut pedig azt bizonyítják, hogy eredetileg a -k többesjel s a
birtokos személyrag után is zárt volt a tővéghangzó a tárgyrag előtt.
XIV. századbeli adataink közül a KT. ozut s bynut (binut KTSz. is)
z és n után is mutatják a zárt tővéghangzót, a Vár. Reg. Tadeusut
szava pedig s után • is (1. uo. Bulsuhut); egyéb példák: fzobodfagut,
vymadfagut, \vi\lagut, Bezzugfegut, dichevfegut, teftut KTSz.; TJgudut,
Obudut, Mogdut, Egidut, Scemhegit Vár. Reg. (1. TMNy. 651); későbbi
példák: tckwt Szabács viad. (itt is k többesjel után zárt hang); verwt
Göm.-k. V. 44 (r után zárt hangzóval); nagyiví Jók.-k. 11; tanubizonfagut
Tih.-k. 232; emberfegívt Göm.-k. Vili. 52; haragút Kaz.-k. I. 86;
wrdwgwt Virg.-k. 72 ; teftwt uo. 56.
Egyéb régi adataink közül a HB. béli urot, utót az a-t megelőző
o-t mutatja, mely e szavakba, mint láttuk, a v-íövek hatására jutott be,
míg az OMS. engumet alakja a nyiltabb hangnak a birtokos személyrag
után való jelentkezését mutatja. A HB. rezet adata pedig sz után is
mutatja a tővéghangzót. A KT. s a KTSz. fiot adatai még o-t mutatnak,
így a Szabács viad.-ban magokot is, a XV. század több adata {-riedath
1493 ; Seregeifiat 1485 ; wálatokat 1441) azonban már az o-ra visszamenő
a-t. XV. sz.-beli e-vel való adatainkat pedig részint e-vel, részint
«-vel olvashatjuk. Példák: Heygeth, Heyget (XV. sz.-beli oklevelekben
ötször); hitet 1469 [?]; Leczeth 1493 ; Leczsegeth 1453; menedéket 1493;
miuet 1481; wertheket 1479; a penzet 1481 szóban pedig még megvan
a tővéghangzó.
Kódexeink korában o, e, ö található az -at, -et, -d sorszámnévképző,
-ded, -dék, -dek, -ék, -k, -lek, -ság, -ség, -ték képzők után: pl.
parancolatot Döbr.-k. 247; életét Bécsi-k. I.'88; eeletoth Czech-k. 168;
hatodot Bécsi-k. I. 87; harmadot Döbr.-k. 524; Mafodot Érdy-k. 590;
kifdedoth Debr.-k. V. 577; kvfdedot Szék.-k. II. 288; aiandekot Döbr.-k.
93; zandekot Érdy-k. 241; temerdekot Láz.-k. IV. 96 (ayandeket Peer-k.
V. 366); fenitekot Debr.-k. I. 127; ueritekőt Kaz.-k. I. 9; vereyteekot
Érdy-k. 7; hailokot Döbr.-k. 498; enekot Nád.-k. 656; enokoth Sánd.-k.
19; lelkoth Czech-k. 190; lolkot Debr.-k. I. 127; moflekot Érdy-k. 410;
fokfagot Döbr.-k. 298; haborufagot Érs.-k. III. 350; beekofeegbth Czech-k.
120; mertekoth Láz.-k. V. 277.
Mai a, e helyén egyes nyelvemlékeinkben elég gyakori a -k
többesjel és birtokos személyragok után. Példák: Ap.-k. I.: yokot 30;
orokot 7; Batthy.-k.: Halakot 29, 69, 166, 259, 293, 401, 49, 110, 166,
401*; madarakot 219; f'ziklakot 299; Att'adot 93; fiamot 4; fiadot 97,
272,274; eg"hazadot 93 ; fzolgadot 325; Bécsi-k. I.: karadot 30; Döbr.-k.:
az esetek nagy részében középzáriságú tővéghangzó van; pl. azokot 10;
aiandekokot 31; cillagokot 23; igaffagokot 28; tokot 18; maradekokot 34;
nüakot 27 ; tanacokot 29 ; vtakot 33 ; stb. binofokot 189; JEhezokot 235 ;
eztendokot 142 ; gomolcokot 147; kefergokot 519; ordogokot 306; velokot