Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A MAGYAR TŐVÉGHANGZÓK 281
azonban a képző -atlan alakját megelőző -otlon-va mutatnak. A w-tövek,
továbbá a, á hangzós tövek s néhány egytagú szó után igen korán
fellép az a hang is. Példák: XIV. sz.: Agyatlan 1389; Eghazatlan
1337/1414; EghazaMan 1337/1414; Ighazatlan 1347; Fyathlan 1349;
foiatlan 1363; Lábatlan 1322; Labathlan 1390; XV. sz.: fogatlan
SchlSz.; Labathlan 1447; Mosdathlan 1482; Nyakatlan 1447; Sarkathlan
1418; uiuatlan SchlSz. Nagyrészt -etlen-nek olvashatjuk XIV., XV. sz.-i
okleveleink magashangú adatait: XIV. sz.: Éretlen 1331; Iretlen 1377;
filetlen- 1364; Newetlen- 1303/1422; XV. sz.: Erethlen 1408; Filethlen
1469; Neuethlen 1480; Newetlen 1484.
Kódexeink korában azonban az -a, e már az esetek legnagyobb
részében állandósult, amit a képző nyilt a, e-je is elősegített..
Nincs tővéghangzó az sz.-szel bővülő v-tövek után, melyek itt
eredeti alakjukban maradtak meg (pl. étlen Tel.-k. III. 302; hytlen
Dom.-k. 76; Itlan Tel.-k. III. 302; veetlen Érdy-k. 299), hosszú magánhangzó
után, továbbá azokban az esetekben, amikor a képző -talán,
• telén alakja (vö. twruentelen, byuntelen OMS.; miueltelen SchlSzj.
Saythalan XV. sz. Oki. 2-szer) állapodott meg. Hogy ez a változat a
szavak egy részében csak analógiás átterjedés után állapodott meg,
azt kódexeink egyes ingadozásai (pl. zontelen Nád.-k. 72; co zonetlen
uo. 108; meg wnathlan Érs.-k. I. 211; oo vntalan Dom.-k. 3; zoktalan
Dom.-k. 214; Horv.-k. 101, 106, 107, 108; Corn.-k. 168, 237; zoctalan
Tel.-k. I. 97, 108; «s zokatlan Jók.-k. 14, 20) is mutatják.
Mai nyelvjárásainkban itt-ott o hangzós adatok is előfordulnak,
amelyek azonban többször csupán az illető nyelvjárás valamely hangváltozásával
vannak kapcsolatban. Pl. annyotlan Háromszék m.,
MTsz.; bántotlan-, ártotlan- Bakonyalja, NyF. XXXIV. 17 (á—o!);
fogotlonn Moldva, Nyr. XXXVII. 200; o—ok Különös régi v-tövű alak
a palóc fevetlen ,főtlen' Nyr. XXI. 309; új fejlődés a csíkszentdomokosi
kegyitlen Nyr. XXXII. 273. A -tlan talán, -tlen co telén közti ingadozás
(vö. pl. istenetlen Moldva, sültelen Székelyföld, MTsz.) egyes
esetekben (pl. gondtalan gondatlan stb.) jelentéselkülönülésre is
vezetett. (TMNy. 576.)
A névszókhoz járuló igeképzők közül -z és -la legfontosabbak.
Nyelvemlékeinkben itt is találunk példákat a zárt tővéghangzóra.
Ilyen esetek a -z előtt: Haranguzotv 1336; kenczwz- Szék.-k.
VI. 367; s a Virg.-k.-ben: emlekwz- 58; kwmiekuz- 29; vetkwz- 96.
Kódexeink korában o, e, ö a leggyakoribb. Példák: (mai o helyén)
Adkoz- Jók.-k. 33; ayandokoz- Szék.-k. I. 102; aranyoz- Érdy-k. 229;
árnyékoz Érdy-k. 44; fotóz- 1588, OklSz.; harangoz- Nád.-k. 246;
illatoz- Keszth.-k. 315; keenoz- Érdy-k. 21; oroz- Tel.-k. IV. 332;
ostoroz- Nád.-k. 231; patvaroz- Münch.-k. 121; pontoz- 1545, OklSz.;
zapanoz- 1559, OklSz.; tanacoz- Nád.-k. 615; tauoz- Jók.-k. 2; veragoz-
Winkl.-k. I. 351; vyragoz- Érdy-k.465; (mai a helyén) Agoz-1523, OklSz.;
-alm után: ragalmoz- Tel. Evang. 2:1. (1. Nyr. XLIII. 417.) zomehoz-
Debr.-k. V. 603; zomyohoz- Szék.-k. I. 228; zomihoz- Nád.-k. 287; zomioz-
Nád.-k. 287; — (mai e, ö helyén) byllogoz- Érdy-k. 72; dihoz- Guary-k.
22; Ehoz- Czech-k. 154; emlekoz- Czech-k. 68; ezuftoz Bécsi-k. II. 110;
g'ong'oz- Guary-k. 62 ; Gomochoz- Tih.-k. 283 ; gymolchoz- Érdy-k. 441;
yegyoz- Czech-k. 190; kolconoz- Tel.-k. I. 86; kemekőz- Debr.-k. II.
259; kornikoz- Nád.-k. 308; kbrnyeekbz- Érdy-k. 195; kbrnukbz-