Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

448 LOSONCZI ZOLTÁN
a TMNy. 1217-ből Hivotol alakot is idéz (1. 498). Az elszigetelten fejlődő
lepelnek Leppeui 1533 változata is előfordul.
Az -alm, -dm képzőben, mely a -dalm, -delm képzőnek is alkotó
része, szintén a nyilt tővéghangzó vált általánossá. Az OMS. fyrolmol,
Syrolmom alakjaiban s a HB. hotolm példájában már a későbbi nyilt
hangzóknak megfelelő középzártságú hangokat találjuk. A GyGl.-ban
már a vau fcidalmos s a nyilt a, e általános kódexeink korában, valamint
mai nyelvjárásainkban is. Hogy a kiegyenlítődés mily erős volt e
képzőben, arra bizonyítékul szolgál az alkalom és a nyugalom szó,
melyek alkuv- és nyuguv- igetövekből keletkeztek (TMNy. 483). A nyugalom
szó régibb emlékeinkben w-val is élőfordul: Nugulm 1221*; nugulmabeli
HB.; Nyugulm 1328/1388; Nyugulmad 1359. Kódexeink korában
mind a két szó rendszerint o-val fordul elő: Példák: alkolmas,
alkolmaf- Ap.-k. I. 118; Corn.-k. 24; Csem.-t. 10a; Debr.-k. I. 95; V.
611; Dom.-k. 50; Döbr.-k. 454; Jók.-k. 16; Érdy-k. 4; Érs.-k. I. 10;
II. 557; III. 330; Göm.-k. IV. 300; IX. 71; Horv.-k. 31; Lányi-k. III.
302; Láz.-k. III. 26; Lobk.-k. I. 21; II. 57; Marg.-l. 18; Münch.-k. 81;
Peer-k. I. 149 ; Péld.-k. II. 53; Szék.-k. I. 148; IV, 334; Tel.-k. I. 1;
II. 244 ; Tih.-k. 80 ; Virg.-k. 69 ; Vitk.-k. 58 ; Weszpr.-k. I. 52 ; Winkl.-k.
I. 112; alcolmas Birk-k. 5; Nagysz.-k. 273; Nád.-k. 309; Sim.-k. 9;
Szék.-k. IV. 335; Alkolmaf- Lányi-k. I. 72; Alkolmas Ap. mélt. 51;
Láz.-k. VI. 162; alkolmatlan Corn.-k. 32; Debr.-k. I. 127; Dom.-k. 125;
Horv.-k. 29; Marg.-l. 91; Szék.-k. I. 22: Vitk.-k. 17; alcolmatlan Nád.-k.
324; alkolmatos Ap.-k. I. 329; nyirgolm- Czech-k. 56; Érs.-k. I. 7;
Érs.-k. III. 319; Pest.-k. 5; Thewr.-k\ III. 291; Virg.-k. 131; nugolm-
Ap.-k. I. 56; Bécsi-k. I. 2; Bécsi-k. II. 135; Bod.-k. 2; Münch.-k. 37;
nyvgolm- Horv.-k. 234; Lobk.-k. I. 269; III. 259; Szék.-k. VI. 376;
nvgolm- Szék.-k. I. 85; nwgolm Szék.-k. I. 149; nvgolom- Szék.-k. I.
124, 220; nywgolom Láz.-k. V. 271; nugolomual Jók.-k. 156; (Vö. még
az OklSz.-ból: Nugolm 1293; Nytrgolmad 1484;). De e két szó már
kódexeinkben a-val is előfordul; pl. alkalmas Szék.-k. I. 99; Weszpr.-k.
I. 62; III. 124, 129, 139; nugolm- Bécsi-k. II. 307. Később azután az
«, e mind általánosabbá válik s ma o-val való alakok (akomas Őrség,
Göcsej, akomas Göcsej, ókomatoskodik Veszprém m.) csak egyes vidékeken
fordulnak elő.
A HB. kegilm, az OMS. kegulm alakja egy k'égyid- (vö. HB. kegiggen)
féle igével van összefüggésben, de itt is a nyilt e váltotta fel
az í