Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

406 LOSONCZI ZOLTÁN
Érs.-k. I. 87, 233; meftortők- Weszpr.-k. I. 47*; mindenteket Döbr.-k. 383;
myndentek- Ap. mélt. 36; -ság, -ség után, pl. gonoffagtoc Debr.-k. III.
386; ellenfegtek- Érs.-k. I. 3; zandektok Érs.-k. I. 217; zandoktoc Debr.-k.
III. 335; zemtec Münch.-k. 38; tagtok- Döbr,-k. 358; toruentec- Münch.-k.
186; tontentők Weszpr.-k. I. 84; ynneptek- Keszth.-k. 213; Kulcs.-k.
202; -innepnaptok- Jók.-k. 228; wyadaltok Érs.-k. I. 485; vylagtok Érdy-k.
534; vilagtoc Münch.-k. 21; vőlegentec Bécsi-k, II. 186.
Mindig megvan már kódexeink korában is a tővéghangzó kettős
vagy két mássalhangzó után (pl. dolgotoc- Guary-k. 41 ; ertelmetec Bécsi-k.
II. 107; fordwlnotok Érdy-k. 334; tarfotok Jel.-k. II. 265, itt o mai
a helyett!;), ragok és névutók után (pl. belőlletéc Bécsi-k. I. 28; bennetec
Bécsi-k. II. 320; kőzepétteték- Bécsi-k. II. 250; kozolletéc Bécsi-k. II.
288; kőzottetéc Bécsi-k. II. 289; tolletéc Bécsi-k. I. 101; veletéc Bécsi-k.
I. 4.) — a tővéghangzó megmaradását itt e csoport erős analógiás
összetartása okozta, mivel az esetek egy részében itt is kettős, részben
később megkettőződött mássalhangzó után következett; a -nek rag
itt is kivált e csoportból, amennyiben nem vesz fel hangzót; — rendszerint
a v-tövü szavakban is (pl. fyatok Jók.-k. 99; zyaetek- Jók.-k.
74), továbbá néhány főkép egytagú szóban, melyeknél esetleg csak
az adat hiányzik) a tővéghangzó nélküli változatra, egyesek azonban
már igen korán a iMövek hatása alá jutottak s ezért tarthatták meg a
hangzót. r(Példák: kezetec Bécsi-k. II. 169; labatoc- Münch.-k. 129;
módotok Érdy-k. 321; reezetek Érdy-k. 167; vratok- Weszpr.-k. I. 47;
wthatok- Tel.-k. III. 279; vyotoc- Münch.-k. 1^8; itt o mai a helyett!)
Azok a szavak, melyek tővéghangzójukat elvesztették, részben
már kódexeink korában is azt ismét kezdik felvenni. Az analógiás fejlődés
kiindulópontja itt azonban nem azok a szavak voltak, melyek a
hangzót megőrizték, hanem az egyessz. első és második személyű
alakok. (Vö. pl. akaratotok Dom.-k. 27; gyalazatotok- Láz.-k. IV. 53;
zomorufagotok Virg.-k. 123 ; atyafiufagotok, vygafagotok uo.; stb.) Példák
ó'-ző adatokra: boitotok-Tih.-k. 12; byvnőtőc Tel.-k. I. 79; bynőtok- Érdy-k.
14; bwnőtok- Batthy-k. 212; ellenotok Debr.-k. I. 132; Winkl.-k. I. 279;
erkőlcőtok Döbr.-k. 262; ezotők- Kaz.-k. I. 1; III. 187; Érdy-k. 20, 29,
58^, 305; Nád.-k. 365; ezőttok- Kaz.-k. III. 183; ezewtek- Winkl-k. I. 97;
ezőtek- Nagysz.-k. 111; főidőtok- Érs.-k. I. 226; gongotok Bécsi-k. II. 26;
gőmőlcőtők- Tel.-k. I. 35; gywmőlczőtők Ap. mélt. 1, 8, 20; hytőtők-
Döbr.-k. 259; hutőtőc Bécsi-k. II. 46, 52, 78, 126; lelkótók- Csem.-t. 13a;
leelkőtők- Érdy-k. 603, 637; lelkotők- Érdy-k. 89, 536; Tih.-k. 170; lelkotoc
Nád.-k. 649; lelkotőg- Guary-k. 25; lolkőtők- Debr.-k. I. 16, 69; lőlkotőg-
Debr.-k. I. 45; lelkotewk- Érdy-k. 432; l'yrőttok- Kaz.-k. III. 183 ; zomotoc
Tel.-k. I. 208; zomőtők- Tih.-k. 234*; Winkl.-k. I. 300; teftőtok- Debr.-k.
I. 98; Érdy-k. 67, 81, 98, 596,597; teftőttők- Kaz.-k. I. 132; wereivtek-
Érs.-k. I. 498.
Külön fejlődött a többes első személy ragja: -unk, -unk. Ez az
elszigetelődése azonban újabb keletű, mivel a HB. uromc alakjának
tővéghangzója még egészen szabályos. Mivel a rag régi -muk, -mük
(vö. isemuc- HB.) alakjában -m az egyesszám első személyének ragja, a
tővéghangzó is ugyanaz volt, mint -m előtt. A -muk -mük-böl azonban
-mk s ebből -nk lett, így az -ni raggal való összetartozás érzése megszűnt,
e helyett azonban a raghoz tartozónak érezték a tővéghangzót,
mely ezért az egy fokkal nyíltabbá válás után az -nk előtt minden
szóban egyaránt — legalább a nyelvterület legnagyobb részén — közép-