Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

414 LOSONCZI ZOLTÁN
A tővéghangzók nyílttá válásában tehát itt is hasonló fejlődést
láttunk mint egyéb ragok s képzők előtt.
A tővéghangzó kiesésére is találunk példát még kódexeink kora
előtt; Zeniért Vár. Reg.; kasth 1493 ; chebert 1492. Kódexeinkben már igen
gyakran hiányzik a tővéghangzó sokszor olyan esetekben is, mikor ma
van. Legfeltűnőbb a hangzó hiánya melléknevekben. Nemcsak a fosztó
képzős fmelléknevekben hiányzik (pl. bodogtalant Nagysz.-k. 59; zamtalant
Érdy-k. 148; kegotlent Nagysz.-k. 177), hanem pl. az ilyen esetekben
is: -atos, -eté's után: alazatoft Érdy-k. 647; alazatof'th Kulcs.-k.
204; Weszp r r.-k. III. 146; hafonlatofth Csem.-t. 19b; Érs.-k. III. 334;
hafonlatoft Érdy-k. 478; Döbr.-k. 354; MargL. 112; Nagysz.-k. 244;
kellemetefth Érdy-k. 635; kyivanatofth Czech.-k. 59 ; haffonlatoft Kaz.-k.
I. 22; Tih.-k. 232, 262; chodalatoft Marg-L. 120; vtalatost Nád.-k. 204;
reezkettetofth Czech-k. 59; kellemetewfth Fest.-k. 402; -dalmas után:
byzodalmafth Keszth. k. 19; -ságos, -ségés után; edeffeghefth Thewr.-k.
I. 3; edoffegoft Tih.-k. 329; felfegeft Döbr.-k. 247; dizeft Döbr.-k. 503;
gonozt(h) Ap.-k. I. 58; Ap.-k. II. 184; Bécsi-k. II. 112; Birk-k. 8; Csem.-t.
20a; Debr.-k. I. 154; V. 603; Döbr.-k. 5Í4; Dom.-k. 172; Érdy-k. 12;
Érs.-k. I. 9; II. 558; Gyöngy.-k. III. 54; Keszth.-k. 9; Kulcs.-k. 10; Kaz.-k. III.
178; Guary-k. 61, 124; Münch.-k. 20; Nád.-k. 105; Pozs.-k. III. 49;
Tel.-k. I. 208; II. 265; Szék.-k. I. 40; V. 324; Tih.-k. 15; Virg.-k. 54;
Vitk.-k. 20; Weszpr.-k. I. 25; Winkl.-k. I. 168; gonofzt Batthy.-k. 50;
kefoft Nád.-k. 248; malaztoft Tih.-k. 329; zarazth Érs.-k. III. 328*;
zarrazt Ap.-k. I. 55; Bécsi-k. I. 286, 288; tellyeft Érs.-k. I. 1; II. 554;
tellyefth Érsk. II. 552.
Mivel e melléknevek rendszerint a középfok jele előtt sem vesznek
fel magánhangzót, az is lehetséges, hogy a tővéghangzó kiesése
itt a középfokok analógiájára történt. Hatással volt a legnagyobb valószínűség
szerint itt is, épúgy, mint a többi esetben, mikor a tővéghangzó
hiányzik, a -d kicsinyítő képző, mely előtt sok esetben már a XI.
század óta hiányzik a tővéghangzó.
Példák: angolt Tih.-k. 205; -ás, -és után, pl. lakaft Döbr.-k. 429;
aranaf't Döbr.-k. 476; azonth Érs.-k. I. 181; bayt Érs.-k. 483; balwant
Érs.-k. 309; haránt Tih.-k. 306; biboroft Döbr.-k. 476; bizont Döbr.-k.
378; bort Ap.-k. I. 19; hevrt MargL. 40; Unt Nád.-k. 1 \ byzt Guary-k.
28; edent Dom.-k. 183; egpmaf't Érdy-k. 3; eeledelth Érs.-k. I. 214;
embert Erdy-k. 45; eetelt Érs.-k. I. 5; halalth Keszth.-k. 240; hatarth
Thewr.-k. I. 221; Muatalt 1588, OklSz.; fovft Dom.-k. 123; tambort
Nád.-k. 43; iftent Nád.-k. 4; ytalth Érs.-k. I. 5; kalazt Münch.-k. 25;
kaart Dom.-k. 258; kehelyt Szék. Oki. (TMNy. 316); kendertli 1552,
OklSz.; keent Dom.-k. 252; keft Münch.-k. 65; Uralt Döbr.-k. 408;
komondort r Szék.-k. III. 320; lampaft Dom.-k. 55; meftert Dom.-k 68 ;
mynddent Érdy-k. 45; naval'aft Döbr.-k. 519; olayt Döbr.-k. 369; oltarth
Érdy-k. 142; Olyant Érs.-k. I. 215; orozlanth Keszth.-k 246< oftort
Münch.-k. 171; panazt Debr.-k. II. 289; papiruft Tih.-k. 24; r paplant
Tih.-k 19; paztort Döbr.-k. 446; pénzt Münch.-k. 129; retezt Ers.-k. I.
41; farkqnth Keszth.-k. 246; 5WÍ/J Winkl.-k. I. 305; feert MargL. 108;
zeegeent Érdy-k. 647; zemelt Batthy.-k. 168; zolgat Dom.-k. 77; Tábort
Batthy.-k. 240; tanerth Debr.-k. I. 118; taffolt Münch.-k. 129; tartomanth
Érs.-k. I. 4; tawazth Kulcs.-k. 180; teyfelt 1544, OklSz.; tomient Batthy.-k.
177; tudomant Tih.-k. 4; tidaydont Dom.-k. 268; uduart Tih.-k. 19;
varoft Döbr.-k. 363; varaft Dom.-k. 51; ualafzt Batthy.-k. 227; venth