Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

278 L080NCZI ZOLTÁN
indult itt is a középzártságú-, illetőleg nyilthangzós illeszkedés,
így keletkeztek pl. holmod, sorkod, modorod, vosod, harangad, sásád
stb. A Hamossad példa az alapszó melléknév voltával függ össze, a
Nyugulmad, Nywgolmad alakok viszont abból magyarázhatók meg,
hogy az -idm, -olm helyét a szavak túlnyomó részében már igen
korán -alm foglalja el s ez után, mint ezt -k és -s előtt is láttuk,
illeszkedés folytán a lesz a tővéghangzó. E példák tehát a többi
-alm képzős szó analógiás hatásából magyarázhatók.
Az s, sz, m, n, g, r után leggyakrabban kiesik a tővéghangzó.
Példák: chigisti 1095/XII—XIII.; Mogdiuo.; Mogurdi uo.; Ruozti uo.
XII. sz.: Hamard 1198; Hugdi 1152; Mogdi 1138/1329; Mogd 1135;
Zamard 1171; Scemd 1135; XIII. sz.: Mogd (10); Mogusd 1252;
Melegd 1240 k.; Nadasd (2); Nadosd, Nadost (3); Vkurd 1259; Rvozd
1222; Rouozd 1240 k.; Sard 1255; Saard 1286; Zamard, 8amard(Q);
Zárd 1282; Zoruosd 1298; Zazd 1261; Zaazd 1299; Sewd, Zemd,
Scemd (4); Scemdi, Zemdi (3); Tengurd- 1211; Tengerd 1256; oduord
1264; XIV. sz.: Mergesd 1321; Mergusd (2); Monorosd- 1333; Orozd-
1325/1332; Peíwrdi • 1382; Poazd 1346; -rottaard 1359; Sard 1363;
Sarasd (2); Zaazd 1312; Zamöd 1302; Tengurd (2); od««rd 1302;
XV. sz.: Embvrd 1482; Isthvand 1459; Isthwand 1464; Magasd
1434; Monyorosd 1431; Péterd 1479; Soosd 1407; Setrend- (2);
Zaward 1423; Od»wd 1405. XVI. sz.: edo/dőw Debr.-k. V. 587;
eedefden Ers.-k. III. 312. A hangzó kiesése itt még legrégibb példáink
bizonysága alapján akkor történt, amikor a képző még -di-nek
hangzott. (A Fadd és kedd szavakról 1. HORGER : Nyr. XXXIX. 388.)
Kezdettől fogva hiányzik a tővéghangzó hosszú magánhangzó s
néha v-tő után is, pl. wevdy 1095/XII—XIII.; Sculgad 1198; Tynod
1397; zad- Winkl.-k. I. 131; stb. (szád 1. MTsz. is).
A képző ma már csak kevés szóban fordul elő; pl. apradán
(székelység, TMNy. 554); lassadján Csallóköz, Nyr. I. 378; kicsid,
könnyid, szád MTsz. (1. még NyK. 6 91).
Régi -gy változata előtt a tővéghangzó egészen hasonló fejlődést
mutat, a hangkiesés azonban nem történt meg. Példák: XI. sz.:
sumig 1055, 1095/XII—XIII.; fizeg, fyzeg 1055*; Fizeg 1095/XII—XIII.
XII. sz.: Sumug 1171; sumug 1193; egrug 1171; Egriig 1181; fuzeg
1193. XIII. sz.: Sumug 1237/1325, 1240 k.; Egrug, egrug (4); Fyzeg
s vált. (8); Fyzyg 1297; XIV. sz.: Egrug s vált. (2); Egregh s vált.
(7); Fyzeg s vált. (4); Zedregh s vált. (2). XV. sz.: Egregh 1438;
Zykegh 1407.
A -dad, -ded képző a TMNy. (537. 1.) szerint -d + éd (benne
a demin. -j) összetételéből keletkezett. E mellett szólna pl. a
Nagysz.-k. kerekdid (1. 75. 1.) s az Erdy-k. tawoldaad alakja. Valószínűleg
azonban a d képző pleonasztikus változata, s ez esetben a
kerekdid a rövid félék analógiájára alakult, a képzőnek nyilt hangja
meg azzal függ össze, hogy rendszerint d képzős melléknevekhez
csatlakozott. Pl. aprodad Erdy-k. 56; yffyvdad Nagysz.-k. 47; kicinded
Guary-k. 134: rywydeden Erdy-k. 68. A legtöbb alapszóhoz egyébként
már elvont -dad, -ded alakjában járult (pl. ezefded Erdy-k. 56).
A kicsinyítő -d képzővel azonos a -d sorszámnévképző is.
Zárthangzós példák: masud BesztSzj.; Ewtud- Virg.-k. 1, 12, 28,
58, 96; ewtwdyk uo. 129. De már a XIII. sz.-ban előfordul Wtod