Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

372 TOLNAI VILMOS
leginkább a meglévő elemeket és módokat használja ; mint FALUDI :
szemlélődés, föltétel, indítóok, végok; tőkepénz, házal, hazafiság, hitelesít;
elvonásai közül a gyök DUGONICS útján terjedt el. A nyelvszokás
ellen csak egy móddal vét: őt terheli a csonkított előtaggal,
igetővel való németes összetétel gyakori alkalmazásának elsősége,
ebben aztán igen sok buzgó utódja akadt: röplevélke, kötszó, csaltanácsos,
írmü, írtudat. Hatása DuaoNicsra, BABTZAFALvira nyilvánvaló.
A nyelvújítást érő, első támadások hatása alatt nem működik
tovább ez irányban, sőt egy versében az újítás szertelenségét sokallja is.
Irodalom: TAKÁTS SÁNDOR. Egy elfeledett nyelvújító. Nyr.
XXX, 421. 471; — SIMÁI ÖDÖN. Benyák szavai a NyŰSz.-ban. Nyr.
XXXI, 256 ; — BÚZÁS GYÖZÖ. Németes összetételek. Nyr. XXXV, 302;
NyF. XLI, 8; — ZOLNAI GYULA. Benyák műszavai. Nyr. XXXV, 382; —
KOENIS GYULA. A m. bölcseleti műnyelv. MNy. III, 145.
72. PÁZMÁNDY SÁMUEL. — DUGONICS lángoló fajszeretete nemcsak
magának a nemzet ősi nemes voltának keresett és talált bizonyítékot
ANONYMUsban, CONSTANTINUS PoKPHYROGENiTusban és SAJNOVICS
Demonstratiójában, hanem a nyelv ősi és gazdag voltát is igyekezett
minden eszközzel igazolni. Erre szolgáltak a magyar történelem és
nyelvészet délibábos rajongói: OTROKOCSI FÓRIS FERENC (Origines
Hungaricae 1693), KALMÁR GYÖRGY (Prodromus 1770) és PÁZMÁNDY
SÁMUELuek, az Etelka Íratásának esztendejében megjelent műve:
Schediasmata... Cogitationum . . . circa originem, sedesque antiquas
et linguam Vhro-Magyarum populorum (1786). Ebben a jazygok és
illírek magyar rokonságát bizonyítja, s hogy a szavak egyezését
kimutassa, csonkít, ferdít a magyar szavakon, szóval szavakat csinál
(dugmán, csatár, példán, bironián, csavar, pir) s evvel nyelvújítóinknak
az új szavak ősiségének, képzések régiségének igazolására
alapot ad. Például az -ár képző igaz magyar voltáról valóságos
dicshimnuszt zeng, a pillácsol =*- pillacs, pepecsel ** pepecs stb. elvonásokkal
az -acs, -ecs szóvég képző-voltát mutatja. így útmutatást
is ad szófaragóink igyekezetének s nem csodálhatjuk, ha ők a legnyakatekertebb
származtatást is jóhiszeműen igazolni tudják, mint
DUGONICS, PERECBENYI NAGY LÁSZLÓ stb. műveik bőséges jegyzeteiben
s később KASSAI délibábos szófejtéseiben, melyeknek alaphangja
mindig ez a tétel: „Ez igaz, régi magyar szó".
Irodalom: SIMÁI Ö. Pázmándiság. Nyr. XLIV, 207.
73. KÓNYI JÁNOS strázsamester, „a magyar haza együgyű hadi
szolgája" is DUGONICS csoportjához számítandó, nemcsak nagy olvasó-