Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A MAGYAR TŐVEGHANGZÓK 449
Dom.-k. 13-féle alakok, melyek kódexeinkben elég gyakoriak. (Ez analógiás
hatásokról 1. LOSONCZI : MNyv. XV. 124.)
A -dalom, -delem képző előtt egyébként rendesen o. e, ö-t találunk.
Példák : birodahn Bécsi-k. I. 73; hyzodalom Ap.-k. I. 7; lakodahn
Fest.-k. t 375; enghbdelm- Érdy-k. 421; gybzodelm- Czech-k. 195 ; gyezbdelm-
Érdy-k. 664; kefodelom Guary-k. 161; fegodelm- Czech-k. 43;
zegbdelem- Érdy-k. 88; tbrbdelm- Debr.-k. III. 365 ; uezbdelm- Czech-k. 14.
A u-tövű igék után azonban nyilt tővéghangzót találunk, ami
egyszersmind azt is bizonyítja, hogy ezek tővéghangzó tekintetében a
v-tövü névszókhoz hasonlóan fejlődtek. Példák ; hyedelm- Ap.-k. I. 13;
Lobk.-k. II. 57 ; ibuedelm- Birk-k. 8; dyadalm- Czech-k. 190; vyadalom-
Péld-k. II. 59. Ez utóbbiak analógiáját követték az ilyen esetek: byradalmam
Keszth.-k. 27; bizadalma Jók.-k. 162; byzadalmad Lobk.-k. II.
45; (oo bizodalmat 42); Syradalmas Peer-k. III. 334; fayadalmal Peer-k.
I. 125; nywgadalom Peer-k. I. 234.
A nyugov- igénél itt is o van az esetek nagy részében (pl. niugodalm-
Debr.-k. I. 16, 119; nugodalm Nagysz.-k. 154 •), a v-iö\ü igék
hatására azonban itt is előfordul a; pl. nyűgaa'almád- Keszth.-k. 367;
(cv nywgodalmath 443; nywgodalmam 368;) nyugadahnas Tel.-k. IV. 374.
Illeszkedés van a lacadalma KTSz. adatban.
A fejedelem szó változatai a régi nyelvben: fedelm- Bécsi-k. II.
129, 117, 144; feyedelem- Érs.-k. I. 2; II. 311; feyedelm- Szék.-k. III.
314; feydelem- Érdy-k. 545; Érs.-k. II. 316; Szék.-k. V. 337; feydelm-
Szék.-k. III. 314. Az alapszó részben a régi feü^fei =- fé, részben a
fej szó.
A -dalom képzős alakok hatása alatt a fajdal- (vö. TMNy. 485)
igéből keletkezett fájdalom is felvehetett a -d előtt majd o-t, majd a-t;
pl. fayodalmanak Tel.-k. II. 253; fayadalmal Peer-k. I. 125; fayadalm,ayrth
Pozs.-k. II. 23.
Megemlíthetők végül e régibb zárt tővéghangzót mutató példák:
gívzwdelmet Virg.-k. 89; gwzwdelmeth Virg.-k. 137; lacudahna Peer-k.
IV. 360; s mai nyelvjárásainkból ez az analógiás alakulás: jövödelem
Vépvidék, Nyr. XXIX. 172; s az a hangzósak analógiáját követő forradalom
ilyen változata: forodalom Bakonyalja NyF. XXXIV. 16.
A deverb. -m névszóképző előtt középzártságú hangzót találunk
(álom, öröm), mely részint ej tény könnyítő (álom -= álm; vö. almn. ANON.
NySz.), részint régibb zárt hangra megy vissza; (1. Vrumes 1171;
urum- ÓMS.; enrm Erdy-k. 385*; etrrwm- uo. 385, 512, 386, 425; wrum-
Virg.-k. 7, 18, 27, stb.). ö helyett kódexeink sokszor e-i is írnak, mely
általában é'-nek olvasható: eurem- Jók.-k. 7; Érs.-k. I. 125; II. 564;
III. 323; Fest.-k. 413; Péld.-k. III. 70; Thewr.-k. III. 287; Ewrem-
Érdy-k. 657; orem- Érs.-k. I. 90; Lobk.-k. III. 253; eprem- Göm.-k. IX.
92; evrem- Corn.-k. 83; Horv.-k. 102; Mare.-l. 8; rrem- Nagysz.-k.
142; erem- Debr.-k. III. 327; Érdy-k. 18; Érs.-k. II. 438; III. 320;
Fest.-k. 79; Lobk.-k. I. 195; III. 223, 254; Pozs.-k. II. 25; III. 42;
Thewr.-k. I. 2. (Nyilt e-vel ma Domokoson : örem Nyr. XLII. 10). A
köröm co körmöt analógiájára a Dunántúl néhol örmöt is előfordul
{TMNy. 226).
Lehet, hogy ez a -m képző első tagja a :mány, -meny képzőbokornak
is (vö. BEKÉ : Nyr. XLII. 196), melynek mélyhangú alakja
előtt o, a t magashangú előtt ellenben nyilt e a tővéghangzó. Példák:
adomán- Érs.-k. III. 379; gyoitoman- Kriszt.-é. 18; -hagyoman- 1478;
Nyelvtudományi Közlemények XLV1. 29