Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A VONATKOZÓ MONDATOK EREDETE 65
kozó mondatok keletkezésének két módja volt: vagy határozatlan
nóvmásos kérdő hangmenetű feltételes főmondatból (néha kijelentő
főmondatból), vagy pedig kérdő névmásos kérdő főmondatból
keletkeztek. Már pedig tudjuk, hogy a fgr. alapnyelvben nemcsak
kérdő, hanem határozatlan névmások is voltak (SZINNYEI,
Fgr. Spr. 113.), melyek hangalakilag nem különböztek egymástól,
csak a kérdő hangban; tudjuk továbbá, hogy kérdő mondatok
a nyelvek fejlődésének legkezdetlegesebb korában is voltak
már (WDNDT, Sprache 3 II. 2:263; PAUL, Prinzipien 5 136). Tehát
a vonatkozó mondatok keletkezésének feltételei már megvoltak a
fgr. alapnyelvben is, s a vonatkozó mondatok fejlődése bizonyára
már akkor megindult.
A vonatkozó mondat — mint a magyarból és a rokon
nyelvekből következtethetjük — eredetileg két főmondatból állt,
melyek közül az első határozatlan névmásos kérdő hangmenetű
feltételes főmondat volt (néha kijelentő főmondat) vagy pedig kérdő
névmásos kérdő főmondat, a másik pedig közlő vagy kérdő főmondat.
Ha a két mondatot egybeejtették, fölébredt a beszélő
.(hallgató) tudatában az első mondat határozatlan, illetőleg kérdő
névmása és a második mondat megfelelő képzete közt a vonatkozás
képzete. Bizonyára már a fgr. alapnyelvben is vonatkozó
viszonyba lépett egymással a két mondat, s már bizonyára a
fgr. alapnyelvben is voltak vonatkozó névmások, csakhogy ezek
hangalakra nem különböztek a kérdő és a határozatlan névmásoktól
és egyes fgr. nyelvekben ma sem különböznek mindig
(magyar, osztják, mordvin, finn vö. Nyr. 43:70; KSz.
14:132). A vonatkozó mondatokat azonban a fgr. alapnyelvben
— miként az egyes fgr. nj r elvekben még ma is — igen sokszor
igenévi szerkezetek pótolták, továbbá mutatónévmásos
mondatok, melyekben a mutató névmás visszautalt az előző
mondat valamely szavára.
KLEMM ANTAL.
Nyelvtudományi Közlemények XLVI. 5