Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A NYELVÚJÍTÁS 327
minthogy egy teljesen elfeledett, évtizedek és évszázadok óta
forgalomban nem lévő szónak felélesztése csakis a szót megrögzítő
írás közvetítésével történhetik, élő nyelv útján semmiképpen. Itt
tehát alig fordulhat elő a szándéktalanság esete. Áz a felújított
régi szó mint teljesen új elem vivődik bele egy bizonyos kornak
szókincsébe. Az ,esztendő'-t jelentő év szó a XVI. században
kihal; mikor BARÓTI felújítja, a XVIII. század végének szókincsében
ez a szó új szó, tehát nyelvújítás. Kétesebb annak az esetnek
elbírálása, mikor az író az előadás régies színezete miatt vegyít
szövegébe elavult szavakat; a szándékosság itt is megvan, de a cél
nem a nyelv bővítése, hanem a művészi hatás. Nyelvújításnak ez
csak akkor mondható, ha az író a felújított szót azon az egy művön
kívül is gyakran használja, s ha az a szó az ő révén általános
irodalmivá, sőt köznyelvivé válik, mint ARANY emberöltő, öltő szava.
A tudományos műnyelvben a megítélés könnyebb, mivel a régi szót
rendszerint egy új tudományos fogalom jelentésével ruházzák föl
s mint műszót állandóvá teszik. így ruházza fel BUGÁT a régen
,koponya' jelentésű agy szót az ,agyvelő' jelentésével. 1 )
A táj szó irodalmivá tétele szintén nyelvújítás, ha
tudatossággal és szándékossággal jár. Ennek meghatározása azonban
még nehezebb, mivel az élő nyelvjárásokból az élő irodalmi és
köznyelvbe öntudatlanul is folyton fölszívódik némi szóanyag, valamint
az irodalmi nyelvből is átszivárognak a szavak a nyelvjárásokba.
Mivel a tájszavak alkalmazása, mint a régieké, rendesen
művészi célzattal szokott történni, a nyelvújításnak csak akkor tudhatók
be, ha határozott tartalommal és alakkal az általános nyelvkincs
részeivé lettek és megállapodtak. A műnyelvben a műszókká
vált tájszavak ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a felújított régi
szavak.
Új jelentéssel való felruházás, alakmódosítás, ha
szándékosan és tudatosan a nyelv bővítése végett történt, szintén
nyelvújítás.
8. Általában nyelvújítás (neologizmus) minden szó,
szókapcsolat, mondatfűzés, nyelvi kifejezés, mely
irodalmi úton, bizonyos időben lett az általános nyelvanyag alkatrészévé
s mely akár alakjánál, akár jelentésénél fogva új, tehát
közvetlenül előtte nem volt a nyelv tulajdona. Nyelvújításnak számíl
) Már B.ARÓTI, Magy. Vir. 134 is.