Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

370 TOLNAf VILMOS
merész; koholt jelentést tulajdonít a képzőknek: a -noh, -nök
fizetéssel nem járó tisztséget jelent: tábornok, tárnok, írnok: kancellár,
míg az -ász, -ész bérrel járó munkával foglalkozót: juhász,
ügyész, írász: íródiák. 1 )
d) Az elvonás, KALMÁR okoskodása alapján, régi szavak
felelevenítése. Mez, gyám, kíváncsi és kéváncs neki „igen régi
magyar szó". Atya, anya, bátya, néne szerinte aty, any, báty, nén
birtokragos alakja (ma az -a, -e véget kicsinyítő képzőnek fogjuk
fel). Megmaradt elvonásai: érzék(enj), köb(ö\), kör(ü\), emlék{evÁk),
csin(é\). Ide tartoznak ilyen német-ízű elvonásai: valaminek bel-)e,
hossz-a. (das Inuere, die Lángé).
e) Összetételei közt is igen sok a németes: borhegy,
mélyfekete, fogvíz, szünóra, ülhely.
f) Jel entésújításai közt ugyancsak német hatást éreztetnek
gyakran a melléknevek főnevesítései: a sereg temérdeke
(das Gros), az arc pirosa (das Rot), ezt a módot később KAZINCZY
és köre nagyon gyakorolta. Szereti különben a melléknévi igenév
régies és népies főnevesítését: nyargaló, háló, induló, ragyogó
(= csillag, vö. a ragyogóját! = a csillagát!).