Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A MAGYAR TŐVÉGHANGZÓK 419
doon Láz.-k. IV. 137; hegion Debr.-k. I. 55; helion Debr.-k, I. 70; helon
Tel.-k. I. 67; hytőn Érdy-k. 407; yteeletőn Érdy-k. 11 ; yfraellewn Fest.-k,
76; yeegőn Sánd.-k. 37; keddon Tel.-k. I. 58; keneron Debr.-k. III. 476;
kewefon Jord.-k. 47; kerton Sánd.-k. 15; kezbn Kaz.-k. I. 75; kewtheelon
Érdy-k. 149; -k többesjel után, pl. bynőffőkőn Czech-k. 14; kothelon
Czech-k. 111; kouon Debr.-k. I. 11; kenetőn Debr.-k. I. 111; kürtőn
Sánd.-k. 17; kuzobon Debr.-k. I. 189; lóikon Debr.-k. 459; lucyperevn
Corn.-k. 186; melion Debr.-k. I. 54; Menniőn Debr.-k. I. 173; fiaknalkulon
Bécsi-k. II. 193; g'őlekezetnelkulőn Mtinch.-k. 160; nemon Debr.-k.
II. 322; Nemzeton Debr.-k. I. 86; nepőn Debr.-k. I. 94; nevén Nád.-k.
657; nieluőn Debr.-k. I. 39; onnetőn Érs.-k. I. 524; ewkrewn Jók.-k. 100;
erdőkon Debr.-k. I. 224; őrockón Nád.-k. 601; ofvenon Debr.-k. II. 252;
:peentokon Czech-k. 3; péntekén Thewr.-k. III. 298; penzon Debr.-k. I.
162; reegon Érdy-k. 90; rendén Czech-k. 2; -ség után, pl. keferufegén
Debr.-k. III. 401; zémon Erdy-k. 465; zinon Debr.-k. I. 34; tengerén
Debr.-k. I. 38; teftőn Debr.-k. I. 184; telén Tel.-k..I. 127; térdén Czech-k.
I. 184; többén Münch.-k. 101; Thyzőn Czech-k. 26 ;• témienon Debr.-k.
I. 111; innepőn Debr.-k. I. 106; iftékon Guary-k. 103; wftokon Debr.-k.
I. 11; weerbn Czech-k. 173; volgon Ap.-k. I. 5.
így e-t kell olvasni azokban az esetekben is, amikor ö helyén
találunk e jelölést. Példák: bynen Érs.-k. I. 23; bynefen Érdy-k. 421;
Thewr.-k. III. 290; erdevken Marg.-l. 182 ; féviden Corn.-k. 195 ; Horv.-k.
165; Marg.-l. 66; Péld.-k. I. 25; fewlden Ap.-k. I. 13; Jók.-k. 11, 54;
Érs.-k. I. 164; H. 312, Fest.-k. 254; Marg.-l. 109; Thewr.-k. I. 54.
főiden Debr.-k. III. 342, V. 576*, 585*, 612; Érs.-k. I. 2; Nagysz.-k.
277; Nád.-k. 280, 450, 538; Tel.-k. III. 284; IV. 331. foldenh Weszpr.-k.
I. 60; fewldden Péld.-k. III. 69; felden Debr.-k. IV. 533; Jók.-k. 13;
Érdy-k. 133; Érs.-k. I. 115; II. 557; Fest.-k. 6, 8, 31*; Keszth.-k. 9;
Kulcs.-k. 10; Lobk.-k. I. 191, 271, 305; III. 224, 227, 259; Nagysz.-k.
250; Szék.-k. III. 333. Tel.-k. III. 270; Thewr.-k. I. 127; /felden Érs.-k.
n. 575; fewden Érs.-k. II. 440; feden Lobk.-k. II. 138, 150; kevdevken
Fest.-k. 399; kewen Érdy-k. 174; kwuen Keszth.-k. 59, 98.
Nincs tővóghangzó hosszú magánhangzó után (pl. ajtoon Érdy-k.
247), néha a v-tövek után (pl. zőlő tőn Münch.-k. 202; lón Székely:
Krón. 168, TMNy. 323) s az i-re végződő szavak után (pl. kyn Dom.-k.
249; Nagysz.-k. 22.).
Ma nyelvjárásaink nagy részében o, e, ö a tő véghangzó, sőt ez
előfordul a ki, mi után is. Pl. kijén, mijén, akijen, amijen Ada, Nyr.
XXVII. 407; kijén, mijén Nagykanizsa NyF. XLVIII. 12; kiönn, miönn
Vass B. Nagykőrösi nyelvj. 26; Halas, Nyr. XV. 113; kiön Kiskunság,
Népk. gy. I. 209, TMNy. 278; mivön Kiskunság, Nyr. VII. 562; mijén
Fehér m., TMNy. 278; ö helyett é van Lozsádon a fődén (Nyr. XXII.
355) szóban. A Királyhágón túl azonban itt is a, e-t találunk (pl. nyárann
Tárkány, Nyr. XLIII. 162; utanálló Kisküküllő m., NyF. XIII. 30).
Ilyen példák még: házann Lozsád Nyr. XXII. 356; fődén Domokos,
Nyr. XLII. 11; hidan csángó, Nyr. IX. 484. V tövek után néha ma
sincs tő véghangzó; pl. kartőn Népk. Gy. I. 362, Kriza 448, TMNy. 327;
lón Gyergyó Nyr. XXXV. 190; Szakadat MNyv. VI. 310.
A tővéghangzó fejlődése -n helyrag előtt tehát arról tesz bizonyságot,
hogy a nyelvérzék a tővéghangzókat itt is a raghoz tartozónak
érezte, ezek ezért kiegyenlítődtek s általában mint o, é, ö állapodtak
meg.
27*