Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

374 TOLNAI VILMOS
magyarral való helyettesítése, a magyar szókincs bővítése; eszközük:
eleinte a mérsékelt, régibb minták után járó módok, majd mikor
ezek elégteleneknek látszanak, a tömeges és erőszakos szófaragás
és szókoholás; ez az alakuló olvasóközönségben tetszést és visszatetszést
szül és megindítójává lesz azoknak a nyelvi vitáknak, melyeket
egészükben nyelvújítási harcnak nevezünk. Első korszaka
a Magyar Hírmondó nevéhez fűződik.
75. RÁT MÁTYÁS első szerkesztője a Magyar Hírmondónak.
Kezdettől fogva elve mindent magyarul kifejezni, amit a külföldi
lapokban talál. Buzdítással fordul az írókhoz: „Óhajtásom az, hogy
idegen szókat, kivált azokat, amelyeket magyarnak nehéz kimondania,
ha szinte közbeszédben élnek is vélek, írásban távoztatni
igyekezzünk. Más külömben óhatatlan leszen nyelvünknek másokkal
való elegyedése és végső romlása". J ) Mindenkinek közreműködését
kéri. Már „Előre való tudakozás"-ában is 2 ) kéri a leendő olvasókat,
bírálják, javítsák őt a dolgoknak „alkalmatosabb nevezeti"-ben.
Védi a „sok újdon-új és szokatlan szóllásokat... Avagy lehet-e
új dolgokról, mellyekröl ennek előtte Magyarul még nem szóllottanak,
régi mód szerént írni avagy szóllani ? Nints itt egyéb hátra, hanem
hogy vagy idegen nyelvekből költsönözött szókkal elegyítsük, vagy
pedig a dolognak mi-voltához alkalmaztatott új szóllásokkal bővítsük
nyelvünket". De az egyetlen helyes eljárás szerinte a második.
Az új szók meggyökereztetését a megszokásra bízza, s jobb ha az
új magyart szokjuk meg, mint az ismeretlen idegent. Törekvése,
hogy a magyar nyelv ne maradjon alacsony köznyelv, hanem hogy
„tudós és könyvbéli nyelvé tétessék", amilyen a latin volt eladdig,
amilyenné a német fejlelt abban a korban. Példaképe és tekintélye,
kire hivatkozik, MOLNÁR JÁNOS apát, aki bátran előljárt a nyelvtisztításban
és bővítésben; buzgó segítőtársa BENKŐ JÓZSEF, az
erdélyi tudós, ki apró cikkekkel, tudósításokkal s a Hírmondó évi
tárgymutatójának elkészítésével támogatja BÁTOÍ. Törekvéseinek
azonban csakhamar ellenségei támadnak. Vádolják, hogy „durva
szókkal gyalázza" a nyelvet. 0 avval védekezik, hogy nehéz ez a
munka, „miután e féle még magyar nyelven nem Íratott". Kénytelen
szokatlan szavakkal élni, de csak akkor, „mikor jobbak nem
vétetődtek szokásba". Némelyek homályosaknak mondják leveleit;
!) M. Hírm. 1782. 275. 1.
2 ) 1780, jül. 1.