Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

418 LOSONCZI ZOLTÁN
VII.
Határozóragjaink közül főkép az -n rag az, mely előtt a tővéghangzó
szembetűnőbb változásokat mutat. A nyelvtudomány főkép annak
a kérdésnek magyarázatára törekedett, hogyan különült el a nyilt tővéghangzós
módot és állapotot jelentő -an, -en a helyhatározó -on, -en, -öntől.
SIMONYI (Nyr. XXXIX. 1—6) szerint eredetileg is nyilt volt a tő véghangzó
a hangzórövidítő, a hosszú mássalhangzón vagy mássalhangzócsoporton
végződő s az -ú, -ű végű melléknevek után, később azután
•an, -en a többi melléknév mellett is általánossá lett, míg a főnevek
o-t, e-t, ö-t vettek fel még olyan tövek után is, melyeknek tővéghangzója
eredetileg a, e volt. Egy másik magyarázat (LOSONCZI : MNyv. XVII.
34) a v-töveket tartja a nyílttá válás kiinduló pontjának. Vizsgáljuk
meg tehát, milyen feleletet adnak e kérdésre nyelvemlékeink adatai.
Nyelvemlékeink korában a nagyobb eltérést inkább az -n helyrag
előtt tapasztalhatjuk. Míg ugyanis a -k többesjel, a különféle névszóképzők
s a -t tárgyrag előtt a főnevek egyes csoportjai is, így a v-
tövek, a nyilt tőhangzósak nagy része s több egytagú főnév is, nyilt
a, e-t vesznek fel, addig az -n helyrag előtt ennek csupán egy-két
maradványával találkozunk.
így a v- tövek középzártságú hangra visszamenő nyilt tő véghangzójának
maradványa a Pannónia megvételéről szóló énekben előforduló
lován. (Vö. RMKT. I.) Később GYARMATHI is helyesnek mondja a lován,
haván alakokat. (Nyelvm. II. 112; vö. TMNy. 656.) Illeszkedés eredménye
: vadakan Bécsi-k. I. 104. Ide tartoznak az ilyenféle alakok is:
maydan Dom.-k. 170; Jók.-k. 16; ymmaran Jók.-k. ( 147; immaran Debr.-k.
I. 207; ymaran Csem.-t. 3a; ymaran Érdy-k. 3; Ers.-k. II. 560; Immaran
Ers.-k. II. 562; (dö: ymaron Csem.-t. 11a); maf'tan Dom.-k. 33; Maafthan
Winkl.-k. I. 41. Ezek analógiáját követte: ottan Érs.-k. II. 560;
légottan Bécsi-k. I. 9 (de: legotton Weszpr.-k. I. 8.); ehhez hasonlóan
alakult: etten Csem.-t. 9a. E szavak azonban részint időt jelentő határozószavak,
melyekben az -w-nek inkább csak nyomatékosító szerepe
van. Nyilt alak még: nioman SchlSz.
Egyébként kódexeink korában az -n helyrag előtt csaknem általános
a középzártságú tővéghaiigzó, melynek régebben zárt hang felelt
meg. U, ü-re példák: XIII. sz.: nopun HB.*; cuzicun HB. XIV. sz.:
oltaru(n) KT.; menyun KTSz. Kódexeink korából: orokun óroke Kaz.-k.
I. 25; orokkun óroke Kaz.-k. III. 202; fvldwn Szék.-k. VI. 369; továbbá
a Virg.-k.-ben: fewldwn 137; foldwn 143; fividwn 14, 35, 38 stb.; tyzwn
wt 30; tuzwn 39.
Kódexeink korában rendesen o, e, ö-t találunk. Néhány példa a
Bécsi-k. I-ből o-ra: napon 23; dolgomon 29; kapukon 32; huzonhet 71;
Mikoron 75; holnapon 69. Ugyanez a kódexiró az -n helyrag előtt az
e hangot vagy jelöletlenül hagyja, vagy pontot tesz rá, ami e jele. Pl.
kikén 15; helekén 68; tengerén 104. Ö-ző példák: aiandókón Debr.-k. I.
93; bezeedón Erdy-k. 573; birtokos személyragok után, pl, kezedón
Czech.-k. 47; kezeydon Czech.-k. 77; bunófón Münch.-k. 146; cótórtókón
Sánd.-k. 5; Ebedón Czech-k. 162; egyebón Érs.-k. I. 146; egón Czech-k.
112; embóron Debr.-k. I. 92; -és után, pl. kuldózeffón Sánd.-k. 5; -et
után, pl. zeretetón Czech-k. 105; ezewftewn t Jók.-k. 154; ezifton Debr.-k.
V. 583; ezón Czech-k. 38; eetón eethzaka Erdy-k. 390; wth felón Erdy-k.
131; fóidon Czech-k. 138; feeldón Sánd.-k. 6; fedőn Tel.-k. I. 92; fól-