Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

A NYELVÚJÍTÁS 335
négyes rímet párosra szállította le, az még nem sokat lendített
rajta. Az új, időmértékre alapított prozódia egészen új lehetőségeket
teremtett. A klasszikus versmértékekbe bele kellett törni a
nyelvet, valósággal új anyagként kellett bánni vele, új sajátságokat
kellett fölfedezni benne. A szigorú formák tömörségre, válogatásra
kényszerítették az írókat; a laza, pongyola szókötést keménykötésűvé
tette, a szórendet fölforgatta, különösen eleinte, mikor az új
formák nyűge még kényelmetlen, szokatlan volt. A Ráday-vers
pedig, mely az időmértékben több szabadságot engedett ugyan, de
fölvette a zengő rímek dallamos bilincsét, könnyűvé ós kecsessé
tette a klasszikus verselés nehéz igájában kezessé vált nyelvet. A
vers énekelhetősége, mely SZENCI MOLNÁR ALBERT zsoltáraiban nyilvánul
meg először, most állandó követeléssé lesz és szárnyat ád a
régen gyalogjáró soroknak. Mindez mélyreható változásokat idéz
elő a nyelvvel való bánásban, az új szavak új kapcsolatokba fűződnek,
a s szavakat nemcsak tartalom, hanem esztétikai érték szerint
is mérlegelik, a stílus sokszínűvé válik, símúl a tartalomhoz és
hangulathoz, alkalmassá lesz a hősköltemény széles elbeszélésére,
az óda szigorú fenségére, a szonett zárt és kicirkalmozott kényességére,
az epigramma csattanó velősségére, a dal röppenő hangulatára.
A próza is elválik a mindennapi élet laposságától s a hivatal
latinos körülményességétől; másként szól az elbeszélésben, másként
az értekezésben, másként a szónoklatban. 1 ) Az írókban erősen érezhető
az igyekvés, hogy nyelvök a köznyelvtől lehetőleg különbözzék,
hogy más és több eszközzel éljenek, mint a mindennapi beszéd.
Sokszor megvan bennük a horatiusi ,odi profanum vuigus', az író
különb voltának tudatos, néha gőgös érzése, mely megtermi a maga
esztétikai gyümölcseit is. A költői sikerek, a fényes példák maguk
után vonják az irodalmi átlag nehézkesebb tömegét is. Kifejlődik
az irodalmi nyelv, mely nem egy nyelv, hanem annyi és annyiféle,
ahány az író, ahány a tárgy, ahány az alkalom. A nyelvújítás
ebben is megtette fejlődósének útját BARTZAFALVI szócsinálásaitól
KAZINCZY ,fentebb' stílusának tetőpontjáig, hogy előkészítse a
XIX. század közepe klasszikus magyar irodalmának nyelvét.
18. Tudományos elméleti okok. Tudományos elveken
alapuló elméleti meggyőződés is lehet oka egy-egy nyelvújításszámba
menő jelenségnek. Minden kornak megvan a maga tüdomá-
*) Vö. GYULAI PÁL, Polemikus levelek. (Krit. dolg. 1908, 241.)