Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

354 TOLNAI VILMOS
hatalmas Úrra... a bevött szokásra, melynek ellene véteni sok
helyeken nem mertem" (Corp. Gramm. 703).
Irodalom: SIMÁI Ö Nyelvújítók a XVII. sz. közepén. MNy.
IV, 12, 108; — BÁRDOS. Nyelvtiszt. 43; — SZVORÉNYI Feji. 6; — IMRE S.
Geleji, mint nyelvész. Akad. Értek. 1872; — SZILY. Adal. 112; —
SZARVAS G. A nyelvigazítók. (Geleji, Katona és Medgyesi) Nyr. XII, 12; —-
KORNIS GY. A magy. bölcseleti műnyelv. MNy. III, 101; SIMONYI. Magy.
nyelv. V. fej.; — TOLDY. Corp. Gramm.
47. GYÖNGYÖSI ISTVÁN szintén a XVII. század fia, de mint nyelvújító
egészen magára áll. Neki nem „szegény az magyar nyelv",
mint ZRíNYinek; a nyelv tudományos bővítése sem tette őt nyelvújítóvá,
mint GELEjiéket, hanem a költői gyakorlat. Ezért hivatkozik
rá KAZINCZY, mint" elődjére : „Nem ritkán elkapta a' poétái
tűz, hogy merjen. Mere, s Nyelvrontónak vádoltatok". 1 ) Újításait
nyelvesztétikai okok szülték. Erről maga is beszámol Phoenixéhez
írt megjegyzéseiben. Tudja, hogy szavakat és szólásokat használ,
melyek „nem a közönséges magyar beszéd szerént" igazodnak;
leír „sok nem szokott közönséges" szót, „a' kik vagy a közönséges
szólásban, vagy a' folyóírásban nem usuáltatnának". Két okát adja
eljárásának. Az egyik „a' versek kedviért lévő szükséges cselekedet",
mivel „a' szóknak mértékét (a' versekben beférkeztethetésekre
nézve)... néha hosszabb, néha rövidebb mértékben kölletik
veDni", meg a „cadentia" is rászorítja az eltérésre. A másik ok,
hogy a közbeszédtől különböző szavak és kapcsolatok ,a' verseket
ékeséteni szokták inkább, hogysemmint valami dísztelenségére szolgálnának".
Szóval egyrészt a vers kötöttségének kényszere, másrészt
a költői nyelvnek emelkedettebb, díszesebb volta. Az újításban
olyan módokkal él, melyeket a későbbi nyelvújítók is követnek.
0 maga mintegy igazolásul a latin stilisztika műszavaival az igen
jól ismert deák poéták példájára hivatkozik. Kivetése szótagnak
(synkope): bizalom, bizalmas -= bizodalom, bizodalmas; győzelem,
győzelmes(keáik) ^ győzödelem, győzödelmes(kedik); kémkedik -<
kémelkedik; — egybevonása szomszédos magánhangzóknak
(synkresis): lány -= leány, mért -= miért; — csonkítása a
fosztóképző ható alakjának: hervadhatlan, lehetlen (KAziNczYék
mintája); — elvonás: figyelem ~< figyelmes, remény -* reménység;
1 ) — új képzések: csüggedelem, rútalom, fuvalom; fuval-
>) Tud. Gy. 1819. XI. köt.
\) Figyelemreméltó a régibb nyelvből egyetlen adat, BatthyK. 2: .,ö
remene".