Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

436 LOSONCZl ZOLTÁN
ewltliez- Fest.-k. 130; ewltez- Érs.-k. II. 559; Fest.-k. 208; ööim-k. III.
7; Thewr.-k. I, 118; oltez- Érs.-k. I. 11; II. 555: ivitez- Szék.-k. VI. 370.
A nyilt tőveghangzó ritkaságát (pl. keref- Jók.-k. 17; Futás
Döbr.-k. 320), bár a változás itt is kétségkívül meginduit, főkép az a
körülmény okozza, hogy az alapszóul szolgáló igék tőbeli magánhangzója
is rendszerint középzártságú s így az eltérő esetek is a nagy
többség után igazodtak. Nincs tőveghangzó hosszú magánhangzó után
(néz, nyúz), valamint az •* képzőnél néhány oly esetben is, amikor
6, ö igenévképző csatlakozott hozzá. Hogy azonban ez is újabb fejlődés,
azt bizonyítja az, hogy az 1211. évi oklevélben még Zekeseu van.
A SchlSzj.-ben találjuk azután meg a hakso alakot is.
Az idetartozó összetett képzők közül: -dos, -dés, -dös, -doz, -dez,
-döz, -károz, -kéré'z -s és -z előtt szintén középzártságú hangot mutatnak,
melyet zárt előzött meg. (Vö. Zakaduzt- 1364/1367; uidwf- Virg.-k.
54; peukdvf- uo. 35.) Illeszkedés útján létrejött változat: zunadaz- Teí.-k.
IV. 377; [qlmádáz moldvai csángó alak, Nyr. XXXVII. 200.) középzártságú
hang van a -kos, köz- képzőkben is.
-E-ző nyelvjárásokban az é =- e változás természetesen az igeképzőkben
is végbement, a királyhágóntúli nyelvjárásban pedig o-nak
is rendszerint a, sőt ö-nek ce vagy e felel meg (pl. búdasik Tárkány,
Nyr. XLIII. 162; felötezetf Alsófehér m., Nyr. XXV. 346; öntezett
Domokos, Nyr. XLII. 11.) Különös szlavóniai alak: rugdáskódik Nyr.
XXIII. 216.
Az r képzőhöz tartozó összetett képzők közül a -rog, -reg-, rög
előtt szintén középzártságú a tőveghangzó, a -károz, -kérez-ben a TMNy.
fgr. -j képzőt vesz fel (421 o.), valószínű azonban, hogy itt is valamilyen
analógiás fejlődéssel van dolgunk. A -sol,- söl, -zsöl, *-csal, -csel,
-csal, -csel képzők minden hangzó nélkül járulnak az igetőhöz, csupán
a -csol változat előtt van a (pl. aggacsol, dugacsol), de hogy ez újabb
nyíltabbá válás, azt a Székelyföldön előforduló dagocsol MTSz. is bizonyítja.
Analógiás kiegyenlítődés eredménye lehet az -az gyakorító
képző előtti a, e, á, é is; hangzó nélkül járul e képző a le-, íé'-félo
igetövekhez.
A mozzanatos -m, -p s nagyrészt -n előtt is nyilt hangzó van.
Hogy itt újabb nyilttá-válás is van, azt bizonyítja a Bécsi-k. felémec
(I. 63) alakja, az erdélyi íróknál előforduló iromó, iromtat (TMNy.
386); a fogan- a régi nyelvben rendesen fogon- (vö. fogont- Debr.-k. I.
9, 22, *98'; Érs.-k. I. 103; Göm.-k. IX. 92;, Nagysz.-k. 346; Weszpr.-k.
I. 42; fogonuan Debr.-k. I. 221; fogoneek Érdy-k. 253) 1. még fogonloz
MTsz.; csörrön Szováta NyF. XIII. 31; o után a moldvai csángóknál is
o-t találunk : bokkont Nyr. XXXVII. 199 (de duffánt uo. 200). A bosszú
szóhoz az -n, illetőleg -nt képző minden közbeeső hang nélkül járult.
Vö. bozicnkod- Kulcs.-k. 109; bozzunt Tih.-k. 189; bozzont- Corn.-k. 276;
Döbr.-k. 26 ; Horv.-k. 8 ; Érs.-k. III. 343 ; Nagysz.-k. 298 ; boffonth- Fest.-k.
4; bozont- Érs.-k. I. 99; Kaz.-k. I. 49, 67; Keszth.-k. 80; Kulcs.-k. 17;
Lobk.-k. III. 240; bozzonkod- Döbr.-k. 114; Érdy-k. 52; 1. még bosszont
Heves m. NyF. XVI. 7; boszonkodik Nagybacon Nyr. XLV. 67; a mai
bosszant alak így analógiás alakulásnak tekinthető.
A fogont és bosszant igékben a pillanatnyi -n-hez még a hasonló
jelentésű -t képző járult. Az -nt előtt, sőt az egyszerű -m előtt az a, .e
egyes esetekben meg is nyúlt, ugyanez az eset fordul elő a szintén
nyilt tővéghangzós --ami, ••eml oo -áml, -amod, -.emed oo --ámod képzőkben