Nyelvtudományi közlemények 46. kötet (1923) - MTA ...

64 KLEMM ANTAL
egy gyűrűje volt neki. Vö. Mit tett a tálba?). Kiköpte á dáráb
lepé n t, ámi á szájába vót (természetesen más lepényt, mint ami
a szájában volt, úgysem köphetett ki. Vö. Mit köpött ki?).
Ezenkívül még más oka is lehet ezen eltolódásnak, s ez az
ok inkább az irodalmi nyelvben szerepel. Az -ik végű
névmásoknak ugyanis rendszerint nincsen többesük a köznyelvben
és az irodalmi nyelvben, s a népnyelvben sincs mindenütt.
VERSEGHY azt mondja (Magy. Gramm. 1818. 411): «A' többes
számban az ik elvettetik, mint é lovak közül mellyek, nem pedig
mellyikek tetszenek neked jobban ?» — «Mellyik? pluralia suffixa
respuit.* Analyt. 1:156. Azért azok az írók, akik a népies nyelvszokást
követve az amely helyett az amelyik alakot szeretik
használni, mikor az amelyik névmás többesére van szükségük,
az amelyikek helyett inkább az amik alakkal élnek. Pl.: Nyavalgásai
éles kések, amik a szivemen keresztül járnak. Jókai:
Sárga r. 50. Aludt a nyitott ablakoknál, amik a madárdalos
kertre nyiltak. Erdős Renée: Norina 33. Mivel így a gyakori
használat folytán megszokták a többesben az ami vonatkozó névmásnak
megnevezett valamire való vonatkoztatását, azért
az egyes számban is kezdték vonatkoztatni az ami névmást
megnevezett valamire. Azonban az írók a néptől eltérően
meg akarván tartani a személynek és a nem személynek az irodalmi
használatban uralkodó megkülönböztetését, az akik alakot
megnevezett valamire nem vonatkoztatják, miként a nép,
hanem csak az amik alakot. így tehát az amik alak megnevezett
valamire való vonatkoztatásban nem osztván meg
szerepét az akik, amelyikek alakokkal, miként a népuyelvben történik,
az amik alak használata eseteinek száma az irodalomban
még nagyobb, mint a népnyelvben, és így egyúttal feltűnőbb.
8. A vonatkozó mondatok és'névmások kora.
A magyar vonatkozó mondatok közt — amint láttuk —- az utolsó
fejlődési fok az: A törökök, kik Rákoson voltak-íéle szerkezet,
a többi szerkezet mind régibb ennél s nyelvünknek legrégibb
korában meglehetett már. Sőt miként az idg. ősnyelv számára
(DELBRÜCK, Vergl. Syntax. 3 : 295 s köv. BRUGMANN, G-rundr. 2:771.
KV. 650), hasonlóképpen a fgr. alapnyelv számára is föl lehet
venni már vonatkozó mondatokat. A magyarból és a
rokon nyelvekből lehet látni, hogy a finnugorságban a vonat-