A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

AZ NEM SORTÛZ VOLT, HANEM VÉRENGZÉS 115háztetõre. Óriási pánik volt, a sógorom is azt mondta, hogy az emberekmenekültek szerteszét. Hogy hány halott volt, hány sebesült, aztnem tudom. De amikor mi visszafele mentünk, a gyász jeléül már kivoltak téve a fekete zászlók. LAMBRECHT MIKLÓS: 25-én kora délután addig el nem képzeltszámban zúdultak be a sebesültek a Péterfybe. Többségükben perszevalamilyen autón, mentõautón, csak néhány jött a saját lábán. Akkorértesültünk az Országház elõtti mészárlásról. Az egyik sérült egy fiatalparasztember volt, aki 25-én délelõtt kofahajóval érkezett Budapestre.Valahol a Szabadság híd táján kötött ki a hajó, onnan gyalogment a Parlamenthez, ahol belekerült a szórásba, és ha jól emlékszem,lábsérülést kapott. Õ volt az elsõ szemtanú, aki hírt adott arról a borzalmaseseményrõl. Hogy honnan lõttek, arról akkor semmit sem tudtunk,de az valószínûsítve volt, hogy a környezõ házak tetejérõl azávósok lõtték a tömeget. Mi benn maradtunk a kórházban, mert mégeste is folytak mûtétek, és szükség volt ránk. Másrészt a késõ esti sötétségbenmeglehetõsen bizonytalan lett volna a hazajutásunk. HEGEDÛS B. ANDRÁS: 25-én néhányan összegyûltünk a lakásomon.Ott volt Bohó Róbert, Nagy Balázs, Kádár Iván, Major Laci, LitvánGyuri, isten tudja, hogy még ki, és elkezdtük a szót csépelni. Nemlehet mást mondani. Párhuzamosan szót csépelt Losonczy Géza a lakásán,aki Donáth Ferenccel beadványt formulázott a Központi Vezetõséghez,a Politikai Bizottság szót csépelt Mikojannal, és közben a népmozgott az utcán. A nép leginkább egy békés tüntetésre készült,amely az Astoriánál formázódott meg, és elindult a Tanács körúton,Bajcsy-Zsilinszky úton át a Parlament felé. Csütörtök délelõtt vagyunk.Mi telefonálgatunk ide-oda – teljesen nevetséges, karikaturisztikus –,hogy hogyan kellene a kormányt átalakítani. Az egész teljesen irreálisvolt, mert semmi köze nem volt a valós történésekhez. Annál is inkább,mert közben a tüntetõ tömeg elérkezett a Kossuth Lajos térre, és akkorvolt a „véres csütörtök”, amikor az a szörnyû mészárlás történt,ami ismét elsöpörte, semmivé tette mindazokat az ötleteket és javaslatokat,amelyeket itt-ott megfogalmaztak. Mert amikor hullák borítottákbe a Kossuth Lajos teret, akkor abszolút senkit sem érdekelt, hogyKardos vagy Lukács lesz a népmûvelési miniszter, és Gyenes Tóni vagymás a begyûjtési miniszter.A lakásomban, az Újpesti rakparton végighallgattuk a nagyon sokáigtartó fegyverropogást. Nem tudtuk, hogy mi az oka, aztán, gondolom,telefonon megtudtuk. Úgy gondoltuk, hogy ennek az önagyonülése-