A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

24OLVADÁSzárt beszédet, nem a teljes hatórás anyagot, hanem ennek egy bõ másfélórás kivonatát. Én akkor a XIII. kerületben, Angyalföldön tanítottam,és meghívtak a kerületi pártaktívára. Felkértek hozzászólásra is,mert úgy tudták, hogy Kovács István, a budapesti elsõ titkár lesz kinn,ezért azt akarták, hogy pár nívósabb felszólalás is elhangozzék. Nemakartam elmenni, de aztán kora délután véletlenül meghallottam egybarátomtól, hogy a Hruscsov-beszédet fogják ismertetni. A tartalmátakkor már különbözõ rádiókból és egyéb forrásokból lényegében ismertük,de nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan ismertetik, és hogyanfogadja a párttagság. S akkor az utolsó pillanatban kirohantam Angyalföldre.A Váci úton, egy iparitanuló-intézetben tartották az aktívát, sahogy beléptem, nagy taps közepette egy fényes golyó gurult föl azemelvényre. Nagyon megijedtem, mert a nagy terem végébõl is fölismertem,hogy a golyó maga Rákosi, és tudtam, hogy itt olyan gólhelyzetbekerültem, amit nem szabad elhibázni. Ez olyan kivételes alkalomvolt, amikor Rákosi jelenlétében viszonylag szabadon lehetett felszólalni.Mert egyébként, ahol õ megjelent, ott csak elõkészített hozzászólásokvoltak. A kerületi pártaktívákon viszont az volt a szokás, hogyakinek valami mondanivalója van, az jelentkezik, és elmondja.Egy nõ olvasta fel a másfél órás kivonatot. Rákosi ott ült mellette, ésolyan pofával hallgatta, mintha õ világéletében ugyanezt mondta volna,és nem minden beszédét a nagy Sztálin éltetésével fejezte volna be. Aztmondanom sem kell, milyen bõven hordták benne a trágyát a nagy vezérfejére, és az a néhány száz ember, aki ott ült, dermedten hallgatta.S utána, a legnagyobb meglepetésemre, nem a helyükrõl kezdtek beszélniaz emberek, hanem valamilyen papírról kiszólították õket. Gondoltam,ezen ne múljék, s egy papíron kivittem a nevemet, hogy felszólalásrajelentkezzem. Biszku Béla volt akkor a kerületi elsõ titkár, ésmár szólítottak is a következõnek. Hozzászólásomban lényegében arrólbeszéltem, hogy a XX. kongresszus új reményeket támaszt és igazimegújulási lehetõséget teremt, azonban itt már eddig is voltak fordulatok,a párt az utolsó három évben több száznyolcvan fokos fordulatothajtott végre, s mindig ugyanazzal a vezetéssel. S ebbõl vontam le azt akövetkeztetést, hogy a közvélemény egyszerûen nem fogja elhinni,hogy itt most nem olyasféle taktikai irányváltoztatásról van szó, minteddig, hanem egy igazi, nagy megújulásról. Itt dobtam be aztán gondosanelõkészített mondatomat, amely úgy szólt, hogy „teljes felelõsséggeljelentem ki, hogy a párttagság és a magyar nép zöme nem bíziktöbbé a jelenlegi pártvezetésben, s nem bízik személy szerint elsõsor-