A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

290UTÓVÉDHARCOKrancsnokságra, hogy onnan kérjünk engedélyt. S akkor olyan tizenkétóra következett, amire nem jó még emlékezni sem. Bementünk, mondtama tolmácsnak, mit akarunk. Meghallgatta, majd mondta, hogy várjunk.Vártunk türelmesen, de nem történt semmi. Néhányszor láttukelmenni a tolmácsot. Megkérdeztük tõle: „Mi van már?” „Várjanaka sorukra!” – válaszolta. Majd úgy este nyolc óra tájban behívtak. Voltott egy szovjet tábornok, tisztekkel és fõtisztekkel együtt. „Mit akarnak?”– kérdezték. „A munkástanácsok egymás között szeretnék tartania kapcsolatot, és megbeszélést szeretnénk tartani” – válaszoltuk.A tábornok ordítva felelte: „Maguk csak a gyárban tartsák a kapcsolatot!Azzal, hogy dolgoznak és termelnek! Tudjuk, mit akarnak a munkástanácsok.Majd a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevébenrendet fogunk csinálni a munkástanácsok között!” S így tovább. Megvoltam gyõzõdve, hogy ezek el fognak vitetni bennünket, de szerencsérenem történt meg. Persze engedélyrõl szó sem lehetett.November 14-én felmentünk Pestre. Elõtte egyeztettük a követeléseinket.Elõször úgy volt, hogy maga Kádár fogad bennünket, de végülcsak Marosánnal tárgyaltunk. Õ egy iszonyatos nagy szövegû embervolt, mellette senki nem rúghatott labdába. Persze még korántsem voltolyan arrogáns, mint késõbb. Hiszen november közepén voltunk, s ahatalom kérdése még nem dõlt el. De így is elég ellenszenvesnek tûnt.A követeléseinkre – menjenek ki a szovjet csapatok, és a kormánytartsa a kapcsolatot a munkástanácsokkal, mert mögöttük tömegbázisvan – azt válaszolta: „Természetesen. De meg kell érteniük, a szovjetcsapatok azért vannak itt, hogy megfékezzék az ellenforradalmi tobzódást.Addig lesznek itt, amíg a karhatalom meg nem erõsödik, és átnem veszi tõlük a rendcsináló, rendfenntartó szerepet. Mi megkértükõket, s õk internacionalista segítséget nyújtanak.” Nem volt elutasítóa munkástanácsok és a kormány közötti párbeszéd gondolatávalszemben sem. Õk is a munkásokra akarnak támaszkodni – mondta –,hát kire támaszkodnának, ha nem a munkásokra. Csak mi arra vigyázzunk,hogy a munkástanácsokból számûzzük a fasisztákat. Végül nemszületett konkrét megállapodás, teljesen eredménytelen tárgyalás volt.Ahogy hazaérkeztünk, volt egy tájékoztató megbeszélésünk, ahol elmondtuk,hogyan zajlott a tárgyalás, és talán itt döntöttünk úgy, hogya sztrájk nem tarthat örökké, mert éhen fogunk pusztulni. Így aztánkimondtuk, hogy november 20-a körül elkezdünk dolgozni. Ebben azelhatározásban döntõ jelentõsége volt annak, hogy úgy tûnt, a KMTés a kormány között csak kialakul valamiféle párbeszéd.