A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

42OLVADÁSszonnégy órában meggyûlt a tej a mellében, de nem hívtak hozzá orvost.A börtöntársnõi levették a kombinéjukat, benedvesítették, és borogatássalpróbálták eloszlatni a fájdalmasan összegyûlt tejet. De ebben azidõben, ha egy funkcionárius beszédet tartott, soha sem mulasztottael megemlíteni a szocialista humanizmust. Júlia egyébként egy Petõfiköri vitaesten is felszólalt, és a nyilvánosság elõtt elmondta, hogyHorthyék börtöneiben sokkal több emberséget tapasztaltak, mint PéterGábor kínzókamráiban.Mikor végre kitûzték Rajk László újratemetését, kísérteties dátumotfogadtak el – ez Júlia javaslata volt –, október 6-át. A magyar történeleme szomorú napját. N. SÁNDOR LÁSZLÓ: Miskolcon nagy vita volt róla, meg szabad-erendezni a Rajk-temetést, nem lesz-e belõle balhé. Pártkörökben nagyontartottak tõle. Az értelmiségiek pedig arról vitáztak, hogy milyenhatása lesz. Volt, aki azt mondta, hogy veszélyezteti a szocializmust,nem lenne szabad kivinni a tömegeket az utcára. Mondtam, hogy Rajkottisztességesen el kell temetni, nem lesz semmi, mert az emberek a szocializmusmellett vannak. Abban nem volt részemrõl semmiféle kétely,hogy szocializmust kell csinálni, csak nem olyan szörnyûséget, mint addig.Miskolcon akkor hónapokig az Antigonét játszották Kazimir Károlyigen-igen aktualizáló rendezésében. Nagy Attila volt Haimón, ZolnayZsuzsa Antigoné. Ez volt a miskolci színház legnagyobb sikere. SCHIFFER PÉTER: 56 nyarától borzasztó feszültséggel és izgalommalteltek a napok nekünk, gyerekeknek is. Hol apám, Schiffer Pál ment abíróságra, hol nagyapám, Szakasits Árpád. Olvashattuk az újságokban,hogy a bíróság felmentette ezt vagy azt, és megjelent az MDP KözpontiVezetõségének a határozata, hogy rehabilitálják a „törvénytelenülmeghurcoltakat” vagy a „koncepciós perek áldozatait”. Ez abszolút eufemizmus,mert hát persze, koncepciós, de hát itt nem errõl volt szó.Az elsõ újratemetés nagyanyám, Szakasits Árpádné újratemetése voltaugusztus legvégén, a Kerepesi temetõben. Ezt a család kezdeményezte.Nagyon nagy temetés volt. Biztos, hogy a meghurcolt szocdemeknagymama temetését egyfajta demonstrációra is fölhasználták. Emlékszemrá, hogy amikor 56 nyarán nagyapával, aki akkor abszolút hétköznapiéletet élt, mentünk át a Lánchídon, a szembejövõk közül többenfeltartott ököllel és „Barátság”-gal köszöntek neki.Ami borzasztóan megrázott, az az 56. október elején rendezett két temetés.A mai napig emlékszem, hogy mennyire ki voltam borulva.Rajkék temetése volt az elsõ október 6-án, azon ott voltam, utána Só-