A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

126HARCBAN AZ ORSZÁGtudnak se jönni, se telefonon tárgyalni, mert nagyon fontos dolgokkalvannak elfoglalva. Ezután elemi erõvel tört ki a felháborodás, újra tüntetniakartak. Kínomban azt javasoltam, hogy másnap elmegyek Budapestre,bízzanak meg néhány embert, akiket magammal viszek, összehozomõket a miniszterelnökkel, és lehetõvé teszem, hogy közvetlenültõle kapjanak választ. Ezt elfogadták, megegyeztünk, hogy nem tüntetnek,és másnap találkozunk a gyárkapu elõtt. Ez volt életem egyiklegizgalmasabb, legmegrázóbb politikai gyûlése.A küldöttség 25-én reggel indult Budapestre. A delegációnak én nemvoltam a vezetõje, hiszen nem választott meg senki, az én szerepemmaximum a közvetítõ jelzõvel minõsíthetõ. Azt gondoltam, hogy a kétkülpolitikai kérdés kivételével a miniszterelnök is egyetért majd a követelésekkel.Reggel, amikor kimentem a Dimávagba a küldöttségért,még az elõzõ napinál is forróbb hangulat fogadott. A kiválasztott küldöttekelmondták, hogy az emberek tüntetni akarnak, nem tudják lebeszélniõket. A hangzavarból az is kihallatszott, hogy jó lenne, ha márelindulnánk. Még egyszer megpróbáltam rábírni a tömeget, hogy netüntessenek, várják meg, mit intéz a küldöttség Budapesten. Meg voltamgyõzõdve róla, hogy csak pozitív válasszal jöhetünk vissza.Három autóval mentünk. Bogár Károlyra, Szitovszky Zoltánra és KoósIstvánra emlékszem név szerint. Este értünk az Akadémia utcai székházba.Kistarcsáig mentünk autóval, ott a rendõrség parancsnoka aztmondta, hogy nagyon rizikós ekkora karavánnal bemenni Budapestre,mert komoly harcok vannak. Rövid tanakodás után négyen indultunkel. Bogár Károly a Dimávagból, Szitovszky Zoltán a nehézszerszámgépgyárból,az egyetem küldötte és én. Az Akadémia utcai pártközpontbana küldöttek egy földszinti szobában várakoztak, én pedig elmentemmegkeresni a miniszterelnököt. Elõször Hegedüs Andráshozmentem, aki eléggé maliciózusan közölte, hogy már nem õ az illetékesaz ügyben, keressem meg Nagy Imrét. Órák teltek el, mire megtaláltamNagy Imrét, és beszélni tudtam vele. Egy rövid beszélgetés voltközöttünk, én elmondtam, hogy mi szerepel a követelésekben, és milyenvita kerekedett a követelésekkel kapcsolatban. Azt kértem, hogyjöjjön le valaki Miskolcra, és ott mondja el a véleményét. Ez nem sikerült,de készségesen velem jött, hogy találkozzon a küldöttekkel. Barátságosanüdvözölte õket, elmondta, hogy olvasta a pontokat, meghallgattaaz én tájékoztatásomat is, és kérte a küldötteket, közöljékotthon, hogy a kormány teljesíti a követeléseket. Cserébe azt kérte,hogy segítsenek rendet és nyugalmat teremteni az országban. A Szov-