A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

TARTSD MAGAD, JÓSKA! 65te a Szózatot. Fáklyákat gyújtottak, mert kialudtak a lámpák, nem tudom,hogy szándékos rövidzárlat volt-e. Amikor ennek vége lett, NagyImre eltûnt. Mint utólag megtudtam, akkor ment át Jánosival a pártközpontba,mert akkor már hívatták. Én a tömegben voltam Losonczyvalés Gimessel. Meg kell mondanom egészen õszintén, hogy egyrésztbizakodva, másrészt szorongva néztük a történéseket. Valahogy éreztük,hogy ez a dolog messze-messze túlhaladt azon, amit mi reggelvagy akár délben gondoltunk volna. Komoly aggodalom akkor kezdettbennünk jelentkezni, amikor egyszer csak teherautók kezdtek száguldozni,és azokról azt kiabálták, hogy: „Gyertek a Rádióhoz!” „Gyerteka Rádióhoz!” Ekkor látszott, hogy ennek a dolognak itt nincs vége. LUKÁCH TAMÁS: Október 23-án éppen a Gerõ-beszédre értem haza,amely nagyon fölháborított. A rádió akkor még nem közölte, hogylõnek. A Bem téri tüntetésrõl tudtam, és este hazafelé láttam a Kálvintéren a nagy tömeget, de nem hittem, hogy ebbõl lesz valami, el semtudtam képzelni, hogy az ÁVH ne avatkozzon be. Azt gondoltam,hogy csak a kommunisták játszanak maguk között, hogy csupán a kétkommunista tábor pártharcáról van szó.Tartsd magad, Jóska! SEBESTYÉN MÁRIA: Éppen az õszi nagytakarítást csináltuk odahaza.Közben szólt a rádió, és hallottuk, hogy hol engedélyezték, hol nemengedélyezték a felvonulást. Én ki akartam menni, de édesanyám lebeszéltróla. Két órakor indultam volna, mert a kerületbõl az ÁllatorvosiFõiskoláról is mentek, és sok egyetemistát ismertem onnan. Az anyámazt mondta, hogy a takarítás elõbbre való, mint hogy kivonuljak. Könyörögtemanyámnak, ha lehet, ha egy mód van rá, akkor én sietek,megcsinálom a dolgomat, csak hadd mehessek ki. Akkor apám is beleszólt,és azt mondta, hogy neki nagyon rossz érzése van ezzel kapcsolatban.Délben, mikor meghallottuk a rádióban, hogy betiltották a felvonulást,akkor azt mondta, hogy jobb a békesség, és maradjak otthon,nem lenne jó, ha most nekem is lenne valamilyen rendõrségi afférom.Nem engedtek el, hiába siettem, pedig végül is bemondta a rádió, hogymegengedik a felvonulást. Még el kellett vinnem valami csomagot is abátyáméknak, akik abban az idõben a Nemzeti Színháznál laktak, a Rákócziúton. Körülbelül öt-hat körül szabadultam el otthonról. Akkormár tele volt a Rákóczi út, tele volt az egész Körút, és mire visszaértema Peterdy utcába, ahol akkor laktunk, már azt kiabálták az emberek,