A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

36OLVADÁSazt hiszem, már pénteken vagy szombaton tudtuk, hogy Poznańbanmunkásfelkelés volt, és azt is tudtuk, hogy ezt a mi nyakunkba fogjákvarrni. Ezért, amikor szombaton híre ment, hogy a KV-t rendkívüliülésre hívták össze, pontosan tudtuk, hogy mirõl lesz szó. Nem voltakillúzióink. A KV-ülésen Rákosi tartotta az elõterjesztést, s hoztak egyhatározatot, amely elítélte a Petõfi Kör, az írók, az újságírók és az ellenzéktevékenységét. VÖRÖS JENÕ: 56 tavaszán, kora nyarán írtam meg az Önvádat. Azakkori írásaim közül komoly dolog kétségkívül ez a versem volt. Énegy pillanatig sem tagadom, hogy mindazt, ami szép volt a jelszavakban,jó darabig hittem: osztály nélküli társadalom kialakítása, emberember által való kizsákmányolásának megszüntetése és így tovább.Csupa szép dolog, de hogy egyáltalán megvalósítható-e, ezen jó darabigén sem gondolkodtam. Tehát sok mindenben hittem, és nem láttam,hogy itt valami nagy baj történik. Errõl szól az Önvád is. Ez az érzésmegvolt bennem egészen addig, amíg a saját bõrömön nem éreztem,hogy hopp, itt valami nem stimmel. Azt tudtam, hogy svindlizés folyik,de mégis azt gondoltam, hogy csak kialakulhat valami szép dolog. Késõbbaztán be kellett ismerni, hogy nagyon rossz úton járunk. MOLNÁR MIHÁLY: Október 4-én, csütörtök este értelmiségi találkozóvolt a békéscsabai Balassi kultúrház nagytermében. Az érdeklõdõkzsúfolásig megtöltötték a termet, s még a karzaton is sokanszorongtak. Széll Jenõ, a Népmûvészeti Intézet igazgatója volt az elsõfelszólaló, aki lényegében a felszólalásokhoz adott szempontokat. A júliusiértelmiségi párthatározatról szóló, Losonczy Géza és Friss Istvánközti polémiával kezdte. Rövid szünet következett, s ezután a hozzászólásokmindjárt elég éles hangnemben kezdõdtek. Ötödikként álltamfel, s így kezdtem: „Tisztelt elvtársak, polgártársak. Egy hónap híjánnyolc esztendeje szónokoltam utoljára ilyen nagyobb nyilvánosság elõtt:az erkölcstelen sztálinizmus és rákosizmus némaságra kényszerített.”Majd arra utaltam, hogy az értelmiségi párthatározat egyaránt érvényeskell legyen Budapesten és Békéscsabán. Kifejtettem: mindenbenhelytállónak tartom Losonczy Géza három feltételét. Szükséges a pártdokumentumoknyilvánosságra hozatala és megbírálása. Enélkül nemtisztázódhat a légkör. A párttörténet is tele van hamisításokkal. Azokakadályozzák a kibontakozást, akik félnek a felelõsségre vonástól. Értelmiségés funkcionáriusság nem állítható szembe egymással; a határvonalnem itt van. Nem igaz, hogy nem lehet megvonni a határvonalata boszorkányüldözést megvalósítók, a brutalitásokat túlteljesítõk és az