A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

274UTÓVÉDHARCOKzünk, és megpróbáljuk rávenni a munkástanácsokat, hogy támogassák.A következõ KMT-ülésen Sebestyénnel együtt elõ is terjesztettük, dea vezetõk tartottak az esetleges provokációtól, ezért nem mertékvállalni a felelõsséget. Ennek ellenére december 4-én megvolt a nõtüntetés.A felhívásban az szerepelt, hogy csak nõk, egy szál virággalmenjenek ki a Hõsök terére, a virágot tegyék le az ismeretlen katonaemlékmûvénél, és csendben távozzanak. Így is történt. A tüntetés utánaz emlékmû tele volt virággal, még egy nemzetiszínû zászlót is beletûztek,a virágtömeg megtartotta a zászlót. MÉCS IMRE: November 4-e után végtelen gyûlöletet és elkeseredéstéreztem én is, amint annyian mások, és kerestem a lehetõséget, hogyvalamit csináljak az idegen, elnyomó nagyhatalommal szemben, amelyikilyen aljas módon viselkedett velünk. Kapcsolatba kerültem egylaza szervezkedéssel, ilyen akkor nagyon sok helyen mûködött. Azegyetemen, a mentõszolgálatnál, a kórházakban a különféle szétzilálódottfegyveres csoportok tagjai keresték egymást, és már megalakultaka munkástanácsok, tehát sokan ott is tevékenykedtek.Rendkívül sok kósza hír terjedt akkoriban, a külföldi rádiók – jelesüla Szabad Európa Rádió – igen sok álhírt terjesztettek, többek közöttarról, hogy fölkelõcsapatok húzódtak vissza a Bakonyba, a Bükkbe.Az is elterjedt, hogy Maléter kiszabadult az oroszoktól, és csapatokatszervez. A nyugati adók tájékoztatása nem volt korrekt, a belsõ hírszolgálatmegszûnt, ennek következtében – továbbá mert a vágyainkattükrözték – ezeket a híreket nagyobb gyanakvás nélkül igyekeztünkelfogadni. Tehát novemberben még láttunk lehetõséget rá, hogy ellenállássalmeg lehet állítani az egész folyamatot, és az áruló, a magyartörténelem folyamán legrondábban viselkedõ kormányzatot térdre lehetkényszeríteni. Úgy éreztük akkor, az októberi napok után, hogyahhoz soha többé nem lehet visszatérni, ami elõtte volt, a szellemetmár nem lehet visszanyomni a palackba. És azt éreztük, hogy ténylegmindenki egyformán gondolkodik, és csak egy maroknyi kisebbség álla szovjetek zsoldjában. Ennek megfelelõen a mi szervezkedésünk nagyonlaza volt, és nem volt valami konspiratív. Tehát az egyetemekenés a klinikákon is csapódtak hozzánk emberek. Bárány János példáulnovember 16-án a jogi karon, egy diákgyûlésen elmondta, hogy résztvett a harcokban, hogy munkás, hogy híve a szocializmusnak, de mégisaz ellenállók mellé áll. Közénk került egy Karászy János nevû repülõtiszt,akit beléptettünk a karhatalomba, és onnan hozott nekünk információkat.Õ derítette ki, hogy a Maléterrõl és a Bakonyban harcoló