A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

236A MÁSODIK SZOVJET INTERVENCIÓméghozzá olyan embereknek, mint például Pártay Tivadar, és közöltevelük, mi történt.Sokkal jobb lett volna, ha vagy az egész társaság, vagy legalábbis közülüknéhányan ebben az irtózatos zûrzavarban valahol illegalitásban várjáka pillanatot, amikor megtörténik a megegyezés a két kormány között.A csapat bement ebbe az épületbe, tehát kitette magát a kirakatba, bezártamagát, és teljesen tehetetlenné vált, mert Losonczy délelõtti telefonjaiután közölték a követségen, hogy a menedékjoghoz és a magyarkormánnyal szembeni korrektséghez hozzátartozik az is, hogy innennem lehet telefonálgatni, és hogy õket sem lehet telefonon hívni. Szerintemaz egyetlen helyes magatartás emberileg is, politikailag is BibóIstváné volt. Miután a rádióban az hangzott el, hogy a kormány a helyénvan, a kormánynak a helyén kellett volna maradni, és megvárni, mitörténik. Nem vitás, hogy nem történt volna más, mint ami történt.Abban a pillanatban letartóztatták volna azokat, akiket ott találnak, éselvitték volna õket Tökölre, ahol akkor már a kormánynak vagy a vezetésnekmás tagjai is voltak. Tehát a végeredmény nem különbözöttvolna, de a méltóságteljes és adekvát emberi-politikai magatartás ezlett volna.Fölvettük a fegyvert VIZI IMRE: November 3-án az éjjeli járõrszolgálatban a társammalátmentünk egy motorkerékpárral Budára. Kimentünk egészen Budafokig,mert már a távolból hallottuk a robajlást. Ez túlerõ, gondoltuk, deakkor még nem tudtuk – vagy csak nem akartuk tudni –, hogy ezekszovjet harckocsik. Amikor visszamentünk a Corvin közbe, mondtamPongrátznak: „Parancsnok bajtárs, jelentem, valószínûleg jönnek az oroszok!”Az lehetetlen! Azt hitték, hogy viccelõdünk, mert nem mondtukmeg, hogy meddig mentünk el, ugyanis csak egy adott területen belülmozoghattunk volna, a Nyugatitól Kelenföld határáig. Hajnalban aztánmár mindenki elhitte, mert akkor már egész közelrõl hallatszott a moraj.Sokan otthagytak bennünket, fõleg a késõbben jöttek közül, de az islehet, hogy elmentek más állást elfoglalni. Mindenesetre kevesen maradtunk.Én akkor fogtam magam, mondom az egyiknek, hogy foglaljukel a tüzelõállást, itt az ágyú, és töltsük meg a benzinesüvegeket is!Amikor az elsõ harckocsi elment, csak azt vettük észre, hogy már ottsincs, olyan gyorsan elrobogott. Ott állt a két ágyú, gondoltam, hogyezzel majd kilövünk néhányat. Akkor elhúztuk az ágyú ütõszegét, de