A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

262A MÁSODIK SZOVJET INTERVENCIÓvált számomra, hogy õ maga se tulajdonított politikai jelentõséget annak,amit az intézõbizottság ott végzett és határozott, kivéve azt azegyértelmû álláspontot, hogy ezzel az új kormánnyal politikai tárgyalásokranem hajlandók, azt nem ismerik el, és magukat tekintik továbbrais az MSZMP hivatalos, legitim vezetõségének. DONÁTH FERENC: Mi a jugoszláv követségen arra az álláspontra helyezkedtünk,hogy a Nagy Imre-kormány a legitim. És azok a szervezetek,mint például a munkástanácsok, amelyek a kormány által kiadottgyülekezési és szervezkedési szabadság alapján alakultak meg, egy törvényeskormány intézkedései alapján jöttek létre. Kádárék nyilván azerõviszonyok alakulásától függõen mérlegelték, hogy õk mit ismerjenekel, kivel tárgyaljanak, pontosabban: kivel érdemes tárgyalniuk, deezen az állásponton õk sem tudtak változtatni. Volt egy idõszak, amikorez a kérdés még nem dõlt el. Ezt azért is mondom, mert felmerült,hogy a jugoszláv követségre való bevonulásunk politikailag milyen súlyoshiba volt. Hát, nem gondoltuk, nem föltételeztük, hogy Tito, azantisztálinizmus vezénylõ harcosa Hruscsovval együttmûködve csõbehúz bennünket. Akkor még nyitott kérdések voltak magában az ENSZbenis. Miféle elképzelések, koncepciók merültek fel? Ismerjük Bibóálláspontját, az egy világos, tiszta álláspont. Tehát egy olyanfajta kompromisszumkötése a szovjet hatalommal, amely lehetõvé teszi, hogy aforradalom bizonyos vívmányainak fenntartásával folyjék tovább a dolog.Õ azonban nagyjában-egészében egyedül állt, hiszen sem a KözpontiMunkástanáccsal nem volt igazi kapcsolata, sem az Írószövetséggel,sem más szervezettel. A Központi Munkástanács nem fogadta el a Kádár-kormányt,a Kádár-kormány pedig ellenkormánynak tekintette amunkástanácsot. A hatalom gyakorlásának a kérdése volt napirenden. UJHELYI SZILÁRD: A követségen tartózkodott Vidić jugoszláv külügyminiszteris, aki november 22-én összehívott bennünket. Arról tájékoztatott,hogy a jugoszláv kormány megbízásából tárgyalásokatfolytatott azokról, akiknek õk menedékjogot nyújtottak, és megállapodásszületett, hogy bántatlanul hazatérhetünk, senkinek semmifélebántódása nem eshet. Megmutatta az írásba foglalt egyezményt, amelyetMünnich Ferenc írt alá. Ezek után jelezték, hogy másnap jön értünkegy autóbusz, és mindenkit elvisz a lakására. Mielõtt beszálltunk volnaaz autóbuszba, az egyik szakácsnõ berohant hozzánk, és azt mondtaNagy Imrének: „Nagy elvtárs, ne szálljanak be, mert orosz a sofõr!”Nem egy diplomáciai közlés volt, mindenesetre, azt hiszem, Imre bácsiazt mondta, hogy meg kell nézni. Soldatić pedig ekkor azt közölte