A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

98LÁZADÁSLengyel János letépte magáról a nyakkendõt, petõfisre kihajtotta azingét, s elõadta a „Talpra magyar, hí a hazá”-t. Az elõadást természetesennem folytatták.Azonnal hazakísértem a csinos fiatalasszonyt, és berohantam az egyetemre,noha akkor már tíz-tizenegy körül lehetett, de nem voltamegyedül, mert azt hiszem, az összes tanársegéd és hallgató ott nyüzsgött.A legapróbb értesüléseket is lestük. Volt, aki pesti ismerõsöketigyekezett felhívni telefonon. Akkor még jól mûködtek a telefonok.Ha túl sokat nem is, a legfontosabbat azért tudtuk: a Sztálin-szobrotledöntötték, és a számunkra még inkább fontosat, hogy a mûegyetemifiatalok vannak ennek a nagy megmozdulásnak az élén. Magam semgondoltam volna, hogy én ennek a nagy nemzeti megmozdulásnak aktívszereplõjévé és késõbb bûnbakjává is válok. CZÁJLIK PÉTER: Engem a forradalom Sopronban ért. Ott az elsõrezdülés szeptember 29-én volt. Sopron határõrváros, meg kellett ünnepelnia Néphadsereg napját. A Liszt Ferenc Kultúrházban kulturálismûsor volt minden évben, ahova kötelezõ volt a diákoknak elmenni, ésahol mindig elhangzott, hogy „Éljen a haza, a hazaszeretet, a hadsereg,a határõrség, éljen!” Az elõzõ egy rakás szar volt, az azt megelõzõ is,de ekkor lejött Bessenyei Ferenc meg még valaki. Ez a Néphadseregnapja már csak a hazáról szólt. Forrt a levegõ, persze ebben az elõadókis benne voltak, de tudom, hogy aznap éjszaka alig aludt valaki a kollégiumban.Ettõl fogva mindenki figyelt, hogy mi van Pesten, hogy megalakulta MEFESZ, hogy kezdtek mozogni az egyetemen, és mi is, ajeles-kitûnõk, akik egyetemre készültünk, hiszen mi sokat voltunk azegyetemistákkal.22-én volt az elsõ diákülés, azon ott voltam, akkor még az volt az alapállás,hogy várjuk meg, mi történik. 23-án este volt a nagy diákgyûlésaz egyetemen, és éjjel, tulajdonképpen 24-én reggel dõlt el a dolog,hogy fel kell hozni a soproni tizenegy vagy tizenhárom pontot Budapestre.Bekerültem az öt ember közé, akik elindultak Budapestre a gépeltszöveggel. Amikor Komáromba megérkeztünk – akkor már Gyõrbõlis elindultak a diákok Pest felé –, a határõrök körbefogták a vonatot,és a diákkorúakat lehajtották. A komáromi híd alatt volt egy felvonulásiépület, legénységi helyiség, oda behajtottak bennünket. Nem voltsemmi, se erõszakoskodás, se semmi, csak a diákok dumáltak, a kiskatonákpedig mondták, hogy gyerekek, ne csináljátok a cirkuszt. Ilyenhangulat volt. Ott egy határõr fõhadnagy, egy fiatal srác kiszúrt engem.Azt hiszem, megtévesztette õket, hogy mi, erdészhallgatók abban az