A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A PÁRTVEZETÉS CSÕDÖT MONDOTT 117 SZABÓ GERGELY: Csütörtökön reggel bementem a Vegyipari Minisztériumba,ami akkor a Markó utca 16.-ban volt. A HonvédelmiMinisztérium körül és a Markó utcában a Székesfehérvárról felhívottszovjet tankok sorakoztak. Egyébként is, szerda óta tankok õrizték aParlamentet, az Akadémia utcában a párt székházát és a Bajza utcábana szovjet nagykövetséget is. A házakon lyukas, kivágott címeres magyarzászlók lengtek. Teherautókon pedig fiatal fegyveres civileket lehetettlátni. Néha puskaropogás hallatszott. A Markó utcai tankerdõ félelmetesenhatott. A minisztériumban talán a dolgozók egynegyede voltbent. Kilenc óra tájban fegyverropogás törte meg a csendet. A tankokis lõni kezdtek. Egy belövés a titkárságomon robbant, felszakítva a hatalmastölgyfaajtót, és a légnyomás a falhoz vágott. Nem vesztettem elaz eszméletemet, kimentem az üvegfolyosóra. Ekkor ismét két dörrenésremegtette meg az épületet. Az iszonyatos porfelhõben semmitsem lehetett látni, és lélegezni sem nagyon. Amikor a lövöldözés csöndesedett,a titkárom rám talált, majd lesegített az alagsori óvóhelyre.Ott valamelyest rendbe szedtem magam. Sebestyén János miniszterhelyetteskísért haza. Estefelé nagy köhögési rohamom volt, vért köptem.Csaknem egy teljes napot aludtam kábultan, és valószínûleg csakaz erõs szervezetemnek köszönhetem, hogy pár nap alatt nagyjábólrendbejöttem.A további eseményekrõl otthon, a rádióból és néhány baráti telefonbeszélgetésbõlértesültem. Egyértelmû volt, hogy a gyûlölet éle a Szovjetunióés a hazai pártvezetés ellen irányul. Újjászervezõdõben voltaka megszüntetett pártok, a kisgazda-, a szociáldemokrata és a parasztpárt,és az ördög tudja, még hány párt. Az események engem nagyonlevertek, lelkileg megtörtek. Most tapasztaltam elõször, hogy egy diáktüntetésórák alatt megbéníthat és szétzilálhat egy erõsnek látszóállamhatalmat. Ez csakis úgy történhetett, hogy az elfajzott proletárdiktatúrát,amelyet végsõ soron pár ember irányított, még a kommunistákjelentõs része sem érezte magáénak. Az embereket minden szinten,fent és lent egyaránt nagyon megsértették, ha mással nem, azzal,hogy visszaéltek a jóhiszemûségükkel, bizalmukkal és lelkesedésükkel.A sértett emberek pedig nem voltak hajlandók a bajba jutott hatalomsegítségére sietni – egyelõre legalábbis nem. Igaz, nem támadtak ellenesem, de a fiatalság az apák sérelmeiért is meg akart fizetni.A politikai vákuumban a reakciós és deklasszált elemek – kihasználvaa minimális ellenállást – azt tehették, ami kedvükre való volt. A rendõrségés a katonaság nagy része közönyösen szemlélte az eseményeket,