A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

116HARCBAN AZ ORSZÁGzésnek semmi értelme nincs. Föloszlottunk, majd Litvánnal és EmberMáriával elhatároztuk, hogy bemegyünk a pártközpontba. Ez ismétegy teljesen irracionális elhatározás volt, de a tehetetlenség megkövetelte,hogy valahol lenni kell. A Balassi Bálint utca le volt zárva, így elmentünka Marx tér felé, és éppen megtapasztaltuk, hogy a ZrínyiNyomda erkélyén ellenkormányt alakítanak, és törvénytelennek nyilvánítjáka Nagy Imre-kormányt. Ezt nem tekintettük nagyon komolynak,de mégis úgy gondoltuk, hogy tájékoztatni kell róla a mi kormányunkat.Akkor nagy nehezen bevergõdtünk az Akadémia utcába, és mondtuk,hogy a Politikai Bizottságnak akarunk fontos dolgokat mondani.Kiss Károly jött le a fõlépcsõn, nagyon undokul fogadott bennünket,zaklatásnak vette a dolgot. Egyáltalán, ezekben a napokban egyetlenolyan esetre sem emlékszem, amikor a vezetés örült volna annak, havele szimpatizáló funkcionáriusok vagy az egykori ellenfelek, akik nyilvánvalóana konszolidációra törekedtek, valamiféle javaslattal álltak elõ.Ekkor találkoztunk Hegedüs Andrással, aki nagyon emberszabásúanviselkedett, mert legalább meghallgatott bennünket, és tudomásul vette,hogy valami probléma van. Forradalmi idõkben nem baj, ha az emberekjelentik a kormánynak, ha valamit észlelnek, és õ legalább megköszöntenekünk. Mi pedig elindultunk hazafelé.A pártvezetés csõdöt mondott VÁSÁRHELYI MIKLÓS: 25-én délelõtt Donáthtal és Losonczyval bementünka pártközpontba, kihívattuk a Politikai Bizottság ülésérõlNagy Imrét, és beszéltünk vele. Losonczy és Donáth mint a PolitikaiBizottság tagjai, illetve Donáth mint a Központi Bizottság titkára mégegy másfél vagy kétflekkes írást is készítettek. Jellemzõ, hogy ebbenaz írásban is csak odáig terjed a követelés, hogy a párt vizsgálja felül apolitikáját, és ne bélyegezze ellenforradalomnak a tömegek megmozdulását.Tehát szó sem volt róla, hogy mi a forradalom oldalán, a felkelésoldalán foglaltunk volna állást, hanem tulajdonképpen azt szorgalmaztuk,ami aztán 28-án be is következett, hogy valamifajta megértésjöjjön létre a most már bizonyos mértékben átalakított pártvezetés ésa felkelõk között. Ezt csak azért mondom, mert nem akarom azt a látszatotkelteni, hogy mi abszolút tisztában lettünk volna az erõviszonyokkal,a helyzettel, az ország hangulatával. Mi kritikusak voltunk, detávolról sem olyan mértékben, mint ahogy kellett volna, és mint ahogya helyzet megkívánta volna.