A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

34OLVADÁShelyzetét, az itt feszülõ forradalmi hangulatot tolmácsolni merte a legfelsõbbszintig. HEGEDÛS B. ANDRÁS: A Petõfi Kör sajtóvitája – 1956. június 27. –úgy került be a köztudatba, hogy fölszólalt Déry Tibor meg TardosTibor, meghirdették a sajtószabadságot, és az egy „ellenforradalmi”ülés volt. Ez így persze leegyszerûsítés! Elõször is Déryt rosszul idézik.Déry sok minden mást is mondott, amit nem idéznek. Leginkábbazt mondta el, hogy miért nem bízik Révai Józsefben, Horváth Mártonban,Darvas Józsefben. Komoly analízisét adta e három ember politikaitevékenységének. Itt hangzott el Déry híres mondása, hogy asánta paripákat a sánta szamarak fogják követni. És követelte a struktúrateljes átalakítását.Tardos Tibornak az a mondata, hogy hogyan történt 1848-ban anyomdák lefoglalása, abban a légkörben csak egy szimpatikus szónokifordulat volt. Jelentõs volt viszont, hogy fölvonult a magyar sajtó és tájékoztatásteljes vezérkara. Három központi vezetõségi tag szólalt fel:Horváth Márton, a Szabad Nép fõszerkesztõje, Vas Zoltán és NógrádiSándor. És ugyan megpróbálták – különbözõ erõvel – védeni a mundérbecsületét, de teljes egészében defenzívában voltak. Horváth Mártontkifütyülték, Vas Zoltán a nyilvánosság elõtt átállt, Nógrádi pedigmegpróbálta menteni a menthetetlent. Mikor éjjel háromkor a vita befejezõdött,Horváth Márton ott állt merõ lucsokban az izzadságtól.Megkérdeztük tõle, mi a véleménye. Azt válaszolta: „Borzasztó, amitörtént, de sajnos el kell ismernem, hogy az elvtársaknak mindenbenigazuk van.” Nem ismerem Horváth Mártont, de a fordulatát erre apillanatra teszem.A legfontosabb Losonczy Géza zárszava volt. Elmondta példátlan önkritikáját,és azt, hogy a progresszió ügyét csak akkor szolgálhatja azember, ha szembenéz saját hibáival. Ez azért volt egyedülálló, mert méga Petõfi Körben sem vállalkozott senki arra, hogy sokévi súlyos börtönután elõvegye azt, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elejénmilyen hibákat követett el. Losonczy fölvázolta a magyar sajtóhelyzetét, statisztikai adatokat mondott, elmondta, hogyan sorvasztottákel a vidéki lapokat, és kifejtett egy ötvenhatos sajtószabadság-gondolatot,ami aztán õsszel, az újságíró-közgyûlés idején több formábana hivatalos sajtó hasábjain is megjelent.Hetvenketten nem kaptak szót – ez a szám bennem maradt –, így iseste héttõl éjjel háromig tartott, igazi forradalmi gyûlés volt. A tisztiházvasajtaját betörte a tömeg. Kihívták a HM tiszti ügyeletét, hogy