A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

312UTÓVÉDHARCOKkormányt. Én úgy éreztem, a párton belül nem dõlt el a vita, és a frakciósmúltamból való ösztönös érzésem az volt, hogy jobb, ha a pártonbelüli ellenvéleményeket a párton belül tisztázzák. És a nyilatkozatszerint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány intézkedését magamranézve feltétel nélkül kötelezõen elismerem, és a katonai parancsoknakalávetem magam. Mivel 23-ától kezdve a hadsereget karhatalmi feladatrakellett igénybe venni, és erre a hadsereg nem volt felkészülve,várható volt, hogy a szovjet csapatok beözönlése után a hadsereg tagjait,elsõsorban a tisztikart lefegyverzés és szétszórás után valami karhatalmi,rendõri feladatra fogják igénybe venni. Tehát lényegében afegyveresekkel szemben, mivel fegyveres gócok még továbbra is voltak.Sem rendõrnek, sem hóhérnak nem akartam menni. Ez volt azösztönös reagálásom, amikor hajlandó voltam aláírni egy olyan nyilatkozatot,hogy segítek a Kádár-kormánynak, rendbe hozom a hadsereget,de ilyen felelõsséget vállalni nem akartam. Ezzel a nyilatkozattalelmentem Münnichhez, megmagyaráztam neki az álláspontomat, ésa margón tett megjegyzés mellett aláírtam. Ezt a megjegyzésemet kifejtettemUsztának, és a beosztott tisztjeimnek is elmondtam az aggodalmaimat.Erre futótûzként terjedt el a HM-ben és a Zrínyi MiklósAkadémián, hogy Váradi Gyula nem írta alá a nyilatkozatot, pedigaláírtam. Bizony ez sok embert befolyásolt.Tehát vállaltam a szolgálatot. Meg is kaptam távirati úton a kinevezésemeta páncélos- és gépjármûszolgálat vezetésére. Elkezdtünk mûködni,információkat gyûjteni, hogy hol vannak alakulatok, hogy lehetmegoldania a széthagyott jármûvek beszállítását. Nem volt könnyû ahelyzet. Mindenhol ott voltak a szovjet csapatok, velük is egyeztetnikellett. A szovjet csapatok november 4-i bevonulása óriási anyagi kártokozott, és semmi sem indokolta.November 4-e után a minisztériumban a beosztást nyert tisztek megalakítottáka pártszervezetet. Én is beléptem, sõt az ideiglenes intézõbizottságválasztott vezetõje lettem. Régi pártmunkás voltam, és úgyéreztem, hogy most ott a helyem, és dolgozni kell. Március 10-énközölték velem, hogy le fognak szerelni. Elõtte lefolyt a tiszti nyilatkozattalkapcsolatos felülvizsgálat, ahol Gyurkó Lajos és Sucin Józsefalezredes a november 4-i szereplésemet mint ellenséges tevékenységetelítélte. Átadtam a parancsnokságot, elbúcsúztam a beosztottaimtól.14-én, a reggeli órákban, amikor a kislányom készült az iskolába, magamhozöleltem, és azt mondtam neki: „Zsuzsikám, ha megkérdeznek,hogy mivel foglalkozik az édesapád, akkor ne azt mondd, hogy hivatá-