A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

144HARCBAN AZ ORSZÁGtek, beszaladtak velem egy kapualjba. Az órásbódé ajtajában voltamösszeroskadva, és még akkor is odalõttek fölém. Akkor már inkább vakolat-meg tégladarabok meg akármik hullottak ránk. Amikor elmúlt asorozat, felszedtek a gyerekek, berohantak velem az orvoshoz. Az egyolyan nyolcvan-száz méteres távolság volt. Aztán az orvos megállapította,hogy rám kár gyógyszert pazarolni, mert nekem úgyis annyi, ésazokat vette inkább kézbe, akiknél remény volt arra, hogy tudnak segíteni.És attól kezdve feküdtem lent a padlón hason, miközben folyta sebesültek ellátása. Összeszedték õket, azt hiszem, hogy egyetlen teherkocsivolt akkor a faluban, arra rakták fel a sebesülteket, és indultakvelük a kecskeméti, majd a kiskunfélegyházi kórházba. Közben megérkezettaz édesapám és a nõvérem, és nem nyugodtak bele, hogy mindenbeavatkozás nélkül meghaljak. A nõvérem unszolására valamilyen kerülõúton telefonáltak Szolnokra, és mentõkocsikat kértek. Körülbelülfél négy volt, mikor a mentõbe kerültem, és öt óra tizennégy perc voltdélután – akkor csatolták le az órámat –, amikor a szolnoki tüdõkórházmûtõasztalán mondtam, hogy hányingerem van, nagyon rosszul érzemmagam. Adtak egy injekciót, nekem azzal megszûnt a világ létezni. TERDIK MIHÁLY: Amikor Szegeden 26-án megindult a felvonulás,a tanárok bennünket is szépen sorba állítottak, és katonásan felvonultunka Széchenyi térre. Ki gondolt arra, hogy ennek esetleg még valamilyenkövetkezménye is lehet? Láttuk, amikor elkezdték verni lefelea Széchenyi téren az orosz katonák emlékmûvérõl a csillagot meg azorosz jelvényeket. Aztán volt egy hatalmas ötágú csillag a városházatornyán, oda is felment két-három ember, és a csillagot szépen ledobtáka tömeg közé. Érdekes volt, ahogy a hatalmas csillag szállt lefelé,ez ma is elõttem van. Mindenfele nagy üdvrivalgás, mindenki éljenzett.Ki gondolt arra, hogy az ávósok már körülvették a teret? Majd elhangzottakaz elsõ lövések. Az elsõ lövés bizony eltalált egy munkást, akiÚjszegeden, a kenderfonó üzemben dolgozott, Schwarcz Lajosnak hívták,tizennyolc éves volt. Láttam, amikor a Lenin körúton négy embervitte, a vállukra vették, ráterítettek egy magyar zászlót, és a fehér színenhatalmas vértócsa volt.