A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

66LÁZADÁShogy gyerünk a Sztálin-szoborhoz, az pedig ott volt, nem messze tõlünk.Hazarohantam, és mondtam anyáméknak, hogy nagy tüntetészajlik, mindenki az utcán van, kiabálják, hogy le a kommunistákkal ésszabad, független Magyarországot, meg hogy rengetegen mennek aSztálin-szobor felé. Akkor apám is eljött velem, és kimentünk a Sztálin-szoborhoz. DALOS GYÖRGY: Egy néprádiónk volt, amin a Kossuthot és a Petõfitlehetett fogni, és ennek a híranyagából lehetett tudni, hogy mi történikaz országban. Arra persze nem számítottunk, hogy bármiféle vihartörne ki. Agyonolvastam magam, tudtam például, hogy volt egy franciaforradalom, ennek a történetét is behatóan tanulmányoztam, demagáról a világról elég csekély képzetem volt. Hogy valami nincs rendben,azt onnan tudtam, hogy amikor az akkori Sztálin út 64. szám alattiáltalános iskolából mentem hazafelé, az Oktogonnál, amely akkor November7-e tér volt, egyszer csak láttam, hogy a Filatélia elõtt hatalmastömeg áll. Odamentem, és akkor láttam elõször a tizenhat pontot. Hajól emlékszem, ez a MEFESZ követelése volt. Lehettünk ott ötvenenvagy százan, valaki fel is olvasta a pontokat. Nekem mint tizenhároméves gyereknek úgy tûnt, hogy ezek kivétel nélkül helyes pontok, ésezek annyira magától értetõdõek, hogy nem is értem, miért kell errõlmég külön is beszélni, noha azelõtt soha olyan kérdés, hogy a magyaruránnak mi a világpiaci ára, nem foglalkoztatott. Ezután hazamentem.A legfõbb gondom az volt, hogy a másnapi földrajzórára megszerkeszszemSvédország térképét egy sablon alapján. Ez volt a legnehezebb,tehát féltem a következõ naptól. Ültem a Lenin körúti lakásban, a miablakunk a Mentõkórházra nyílt, a Szobi utcára, de még így is hallanilehetett, ahogy dübörgött a tömeg – este hét óra tájt lehetett. Lementemaz utcára, találkoztam egy osztálytársammal, Ocellal, és ahogy jötta tömeg, mondom: „Látod, Ocel, ez a csõcselék.” Akkor olvastam egykonzervatív német történész Robespierre-rõl szóló könyvét, amelyminden tüntetõ tömeget egyértelmûen csõcselékként jellemzett. Egyférfi azonban oly keményen nézett rám, hogy bevonultunk egy kapualjba.Amikor anyám és nagyanyám este hazajöttek, mondták, hogy valamivan a városban, állítólag Sztálin szobrát le akarják dönteni, de megnem fordult a fejünkben, hogy ebbõl még mi lehet.A nagyanyám volt az egyetlen politizáló lény a családban, párttag volt,kis párttag és meós, minõségi ellenõr, beszédeket is írt idõnként. Õeleve minden magyar tömegmegmozdulást gyanúval fogadott 44 óta,tehát õ nem helyeselte, hogy Sztálin szobrát leszedik. Ez nem jelenti