A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

A VÁDAKBÓL EGY SZÓ SEM VOLT IGAZ 39éreztem, hogy ezekrõl nem elég egymás között beszélgetni, hanem kiis kell mondani, úgy, ahogyan õ. Ezután Karcagon is sor került egy értelmiségiankétra október 15–20-a körül. A tanácsháza nagytermébena helyi párttitkár oktatott ki bennünket, hogy milyen jó dolgunk van,meg milyen szép minden, meg hogy haladunk a szocializmus felé. Egyórán keresztül mondta a szöveget, ami engem pokolian kiborított. Felálltam,és kezdtem mondani a véleményemet. Nem emlékszem már rápontosan, csak azt tudom, hogy akkor állt meg mindenkiben az ütõ,amikor Háy Gyula írásait kezdtem emlegetni, a Kucserákat, hogy tulajdonképpenitt is vannak ilyenek. A legnagyobb felháborodás akkorvolt, amikor rátértem a gazdasági dolgokra meg a lakáshelyzetre.Mondtam, hogy vagyunk Karcagon vagy ötvenen fiatal pedagógusok,akik albérletben lakunk, és hogy sem itt, sem az egész országban nemlehet lakáshoz jutni. Ugyanakkor itt van egy szovjet hadsereg, Debrecenbenegy csomó tiszti lakással, hát mi szükség van erre? Javasoltam,hogy az ülés foglaljon állást amellett, hogy a szovjet csapatokat vonjákki Magyarországról. Hatalmas tapsvihar tört ki, de azért páran húztáka szájukat. Utánam egy veterán elvtárs szólalt fel, aki engem istentelenülkiosztott: népellenség meg ördög lettem, aki betolakodott a pártbameg a DISZ-be. Este, amikor mentem hazafelé, találkoztam a helyiávéhával, ami egy emberbõl állt, akit levelezõ tagozaton tanítottam.Azt kérdezte: „Nem gondolja, hogy magának ebbõl baja lesz?” Kérdem:„Miért, Lajos?” „Mert nekem már mondták, hogy mit tetszettmondani, és Tüdõs elvtársék kérdezték, hogy nem akarom-e magát letartóztatni.Most megkérem az engedélyt, de azért jó lenne, ha el tetszeneinnen menni.” Mondtam, hogy nem megyek. Aztán eltelt egy-kétnap, az iskolában nagyon feszült lett a hangulat. Diáktüntetések voltak,és a gyerekeim közölték, hogy nekik nem kell az addigi DISZ-vezetõtanár, meg nem kell a DISZ-titkár, újat akarnak választani. Eljutottakhozzánk a szegedi hírek, és akkor már nem tanítottunk, hanem vitatkoztunka gyerekekkel.A vádakból egy szó sem volt igaz MOLNÁR MIKLÓS: Nyáron volt egy rehabilitációs eljárás a kirúgottak,kizártak ügyeiben. Engem nem zártak ki a pártból, „csak” mint kirúgott,én is egy bizottság elé kerültem, amiben benne volt LakatosÉva, Horváth Márton, Friss István. Azt hiszem, hárman voltak, mindenesetrecsak rájuk, hármukra emlékszem. Hát, nagyszerû dolog volt,