A forradalom emlékezete - Az 1956-os Magyar Forradalom ...

SZOVJET FOGSÁGBAN 251van, kérdezte. És én mindent elmondtam, hogy itt nagyon rossz azanyagi helyzet, itt ártatlanul meghurcoltak, bebörtönöztek embereket,elvették a nemzeti jelvényeinket, el akarnak oroszosítani bennünket.Elmondtam, hogy mi nem vagyunk a szocializmus ellenségei, nem akarunkmás rendszert, de emberségben, tisztességben, szabadon szeretnénkélni. Hát miért nem lehet ezt úgy csinálni, hogy a hazai sajátosságok isérvényesüljenek? Legalább három órán át beszélgettünk. Éreztem,hogy ez az ezredes megért engem. Azt mondta, hogy rendben van,menjek vissza Békéscsabára, de ígérjem meg, hogy átveszem az ottanivezetést, és nem engedem, hogy az orosz alakulatokkal szemben bármilyenatrocitás legyen, nem engedem meg, hogy kommunistákat üldözzenek.Mondtam, eddig se bántottunk senkit. Így szabadultam ki azorosz fogságból, és ettõl kezdve már nem vettem részt a békéscsabaieseményekben. FÖLDVÁRI RUDOLF: November 5-én délelõtt sokan kerestek megbennünket mint a Borsod Megyei Munkástanács vezetõit. Elmondták,hogy a helyzet fokozatosan romlik, a munkások nem veszik fel a munkát,a szovjet csapatok kivonulását követelik. Bubnov alezredes nem jelentkezett,az idõ múlt, a helyzet óráról órára súlyosbodott. Kínomban hangosankezdtem gondolkodni: nem kellene-e felkeresnünk a Kádár-kormányt,és Kádár Jánostól kérni választ a bennünket égetõ kérdésekre?Kádár az éterben úgy jelentkezett, mint az új Forradalmi Munkás-ParasztKormány elnöke, olyan felhívással, amit sem én, sem a megyeimunkástanács többi tagja – és gondolom az egész országban senki –nem tudott a helyére tenni. Nem lehetett megérteni az egy-két napalatt bekövetkezett gyökeres fordulatot. Engem teljesen fejbe vágott aKádár-nyilatkozat. Nem tudtam, hogy november 1-jén mondott-e igazat,vagy 4-én hajnalban. Ki ez az ember, mi áll a két teljesen ellentétesálláspont mögött, kényszer, félelem vagy karrierizmus? Nem tudtameldönteni. Amit Miskolcon akartak az egyetemisták és a munkások,az nem volt ellenforradalom. Az a néhány lincselés és terrorakció, amielõfordult, az arányában nagyon kicsi volt az egész eseménysorozathozképest. Törvénytelenek, elítélendõk voltak, ami ellen törvényesen kelletteljárni, de hát nem az volt a jellemzõ. A megyében hetven–nyolcvanezerember nem volt terrorista, hanem a maga alapvetõ érdekeiértállt sorompóba október 23-án. Ezért is akartam Kádárral tisztázni adolgot. Mindenki úgy kapott e lehetõség felé, mint a fuldokló a mentõövután. Úgy döntöttünk, hogy a megyei munkástanács küldöttségeelmegy Kádár Jánoshoz, választ kér a kérdéseinkre és a munkástaná-